Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Örsi Julianna: A szülők testvéreinek szerepe a nagykunsági családokban

ciójára egyre inkább csak a nagynéném, nagybátyám, a körülírás vagy a keresztnév -f- bátyám, keresztnév -j- néném formák a jellemzőek. A nagykun települések történeti és néprajzi adatai ezen országos tendenciával megegyeznek. A 19. század eleji levéltári források a Báttyok, Nénnyek, az Attya Testvér Nénnye, az Attyáról való Báttya megnevezéseket használják a szülők testvéreire utalva. A történeti példák közlése előtt megjegyezzük, hogy a hivatalos iratokban valószínűleg gyakrabban éltek a körülírással a rokonsági fok pontos megjelölésére, mint a köznyelvben. Fent kell tartanunk azt a lehetőséget is, hogy esetleg a nép által használt valamennyi rokonsági terminológia nem került be az általunk megvizsgált iratokba. „Kunhegyesi Lakos Néhai Kun Györgynek Leány successorai az eránt könyörögnek: hogy mivel Kun Péter Báttyok mostanában meghalván tsak egy leányt hagyott maga után s e szerint ők azon leány successorral egyenlő jussal bírnának . . ."

l3 „Kisújszállási származású . . . Végh István követeli Hogy édes Attya Végh András által el adatott 15 ftos Redemtionalis Jussa, úgy az Attya Testvér Nénnyétől vett 15 ftos földnek i/j része törvény uttyán kivel nékie adattasson ... A Nénnyének Jussát. . . ki nem adják."

14 Karcagon 1789-ben „Cseppentő András, és Pál és János édes Attyok Cseppentő István által Györfi Mihály Uramnak, és Cseppentő Pál Báttyoknak el adott földeknek vissza adattatásáért Instálnak."

15 „Magyar A. János leányai kérik Attyok testvériének Magyar A. Istvánnak özvegyét. . ."

le A 19. század közepén keletkezett iratokban már előfordul a nagybátyám terminológia is. 1849-ben Cseppentő Sára özv. Kun Istvánné 3 lánczalja föld és fél portából kéri az örökséget, mivel „néh. édes atyám Cseppentő Mihály testvére János, tőlem mint leány birtokostól a törvény útján elvett, meghalálozván már az említett nagybátyám János, férfi maradék nélkül, annak özvegyével Monori Máriával és Susánna s Juliánná két leányaival következő egyességre léptem: a 3 lánczaljáni földből által vévén ezennel magam birtokába 1 lánczalját az utánna járó illetményekkel, a hátra maradt 2. lánczaljából féllánczalja s a fél porta az özvegyet s két leányait fogja illetni hasonlóan örökösen; a másfél lánczalja föld pedig csak az özvegy haláláig marad nálok, a midőn az én örökös birtokomba esend - vissza."

17 Me gjegyezzük, hogy az unokatestvér terminológia is ebben az időben kezd jelentkezni, míg korábban elsősorban a körülírást alkalmazták. A tanácsi iratokban oly gyakran szereplő „mint legközelebbi atyafi" formula is gyakran nagybácsit vagy unokatestvért jelent (az adásvétel rendje, a családinév azonossága utal erre). A ma élő nemzedékek tagjai elsősorban idegennel történő beszélgetésükben oldalági rokonaikról szólva a körülírást alkalmazzák. ,,Az apám egyik testvírinek felibe csináltuk a fődgyit." „Az ídesanyám legkisebb jánytestvírivel sokat vótam kisgyerekkoromba'." A ma élő legidősebb nagykunsági emberek egymás között - amikor ismerik egymás rokonsági körét - szüleik testvérét keresztnév -f- néném, keresztnév -j- bátyám, idesnéném, idesbátyám, családinév -f- ídesnéni, családinév -J- ídesbácsi hivatkozó terminológiákkal jelölik. „János bátyánk - ídesapám legöregebb báttya meghalt." „Vót egy nénénk, ótán az öreg Gáspár, Ferenc bátyám, meg ídesapám. Ennyin vótak testvírek." „Ídesanyám nénnye beteges is vót, meg kínyes is." 13 Jászkun kerületi jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jk. ker. jkv.) Szolnoki Állami Levéltár, 1817. 724-72514 Jk. ker. jkv. 1817. 674. 15 Karcag város tanácsi jegyzőkönyve (a továbbiakban: Kg. tjk.) Szolnoki Állami Levéltár, 1789. 2716 Kg. tjk. 1850. 2. 17 Kg. tjk. 1849- 234-235-