Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél

földnek fel fogta". 1785-ben „szám szerint 26-nak, Bárdi Mihályon és Sepsi Mártonon kívül mindenkinek van Kender földgye, Kertye pedig kettő is, éppen az egy Tóth Istvánnak hogy Kertve nintsen". A kerteknek az előbbiekben vázolt funkció szerinti tagoltsága még a múlt század elején is létező valóság volt. 1816-ban a „Paróchiához tartozó, Göntzi János szomszédságában lévő veteményes kert - mind azért, hogy a Szérőhöz közel lévén, minden vetemény porral, pelyvával károssan bé boríttatott Nyomtatás idején, mind pedig azért, hogy nevezett Göntzi Jánosnak Kertye és Szérője fekvéséhez hasznosabb és alkalmatosabb lenne - feltseréltetvén s ugyan tsak Göntzi János által a maga Kertyéből éppen oly nagyságú s annyit érő Veteményes Kert Bírák jelen létében kimérettetvén, a Ns Consistoriumnak eleibe terjesztetett és valósággal helybe is hagyatott azzal a hozzá adással, hogy Göntzi János azon tserébe adott Kertet mindenkor Garádgyával tartani köteles lészen".

40 Lényegében tehát Dorogmán is a többszörös település megosztottság egy sajátos formájával állunk szemben. Minden bizonnyal ebben szerepet játszott a szűkös térség, ahol a kertek kialakítása csak tagolva, funkciók szerint elkülönítve volt lehetséges, mely esetben még az a praktikus szempont sem elhanyagolandó, hogy így legalább nyomtatáskor a veteményt nem borította el a por és pelyva. Rövid összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a településmegosztottság nyomait a XVI. századtól a Közép-Tisza vidékén is kimutathatjuk és ezzel szaporítjuk az utóbbi évek kutatásai során feltárt példák számát.

47 A történeti körülmények és ökológiai lehetőségek területünkön is szültek többszörös településmegosztottságot, amelyre nézve eddig csak a Duna mentéről vannak dokumentált adatok.

48 Itt a többszörös megosztottságnak két típusa tűnik elénk: Csegén a kétféle rendeltetésű gazdasági udvar távol van egymástól ezért későbbi integrálódásuk szükségszerűen következett be; Dorogma esetében, ahol a háromféle rendeltetésű kertek egymás szomszédságában helyezkedtek el, az összevonódás nem volt indokolt és a megosztottság legtovább itt maradt fenn. Ismételten ki kell emelnünk, hogy a különböző rendeltetésű kertek - a kenderföldekkel együtt - a belterület szerves részét képezték, az intravillanum pedig a feudális korban különös elbírálás alá esett. Míg a falu külterülete egyértelműen csak nemesi birtok lehetett, addig a belterületet a lakosságot alkotó jobbágy közösség „ősi jogon" használhatta. „Possessio hue non est ad Sessiones redacta sed in Terra Communi aedificatus habent incolae Domos."

49 A kutatás erre még kellően nem figyelt, pedig lehetséges, hogy a kétbeltelkesség genealógiájának zárját is nyitogatni lehetne vele. 46 Kurátori Számadások 1816. év. A Tdorogmai Ref. Egyház iratai. 47 Vö.: KOCSIS GYULA 1979. 26. 48 Vö.: ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 318. és BÁRTH János 1974. 49 Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár. Conscriptisnes portarem fase. 39. No. 390. (1738. év) 9 5