Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
s így vezették be a szobába. Haját többé nem fonhatta egybe (GARAY, 1911 : 235-236). Hasonló, s még részletesebb ismertetést olvashatunk Kórógytó\ (PENAVIN, 1973 : 78). Ugyanitt volt régebben szokás, hogy a vőlegény egy hétig szoktatgatta magához a menyasszonyt, s csak a nyolcadik éjjel vált asszonnyá az újdonsült feleség (PENAVIN, 1981 : 144). A magyarázat fedheti a valóságot, de maga a szokás, az önmegtartóztatás a házasélet kezdetén, máshol és más népeknél is előfordult. A német nyelvterületen Tóbiáséjszakáknak nevezték, ami vonatkozhatott több napra, de korlátozódhatott az első éjszakára. PAUL SARTORI, aki a felsorolt német adatokhoz indiai és távol-keleti párhuzamot említ, úgy érvel, hogy a gonosz lelkek irigységétől való félelem okozta a megtartóztatást. 137 A Tóbiáséjszakák elnevezés keresztény (bibliai) hatásra mutat, s föltehető, hogy vallásos meggyőződés inspirálta és táplálta az önmegtartóztatás szokását. 138 Magyarázatra szorul még, hogy Harasztiban mi okon ültették az ajtó mögé az újpárt a vőlegényes házban? így írta le GARAY (1911 : 234), így emlékezett viszsza adatközlőnk (1973) saját élményére. Hasonlóképpen történt Szentlászlón: vacsora után az ifjú pár külön kis asztalnál ült (GARAY, 1911 : 240). Ezzel ellentétben Kórágyon a fő helyen a ,,tíkör alatt" ül a menyasszony és a vőlegény (PENAVIN, 1973 : 76, 198 1 : 141). Még meglepőbb, hogy Harasztiban a kikérés után, a kocsin ülő és már indulásra kész menyasszonyt az anyja abrosszal letakarta. Helyi magyarázata: Ne lássa, hogy merre viszik, ne kívánkozzék hamarosan haza. GARAY e közléshez még hozzáfűzi: „Azelőtt kendőt akasztottak a menyasszony homlokára, a mi előtte lelógott az ölébe, hogy ne lásson; akkor így vitték a templomba is, onnan a násznéphez. Egész lakodalom alatt rajta volt; csak akkor vették le róla, mikor lefektették" (GARAY, 1911 : 234). A menyasszony leplezése és az újpár félreeső helyre ültetése Összefüggő szokás emléke. 139 A szlavóniai helyi magyarázat utólagos, másodlagos. Ismeretes az esküvői és lakodalmi (kikérés és befogadás) cselekménysor kondicionáltsága, a jövőre, az egész házaséletre kiható kezdés jelentősége. Többféle értelmezés kínálkozik. Az elrejtést tekinthetjük bajelhárító fogásnak, preventív cselekedetnek. A régi görög szólás így figyelmeztet: „Ha elhagyod házadat, vissza ne fordulj, mert mögötted vannak a gonosz szellemek." 140 Gondolhatunk a bibliai példázatra, a visszafordulás tilalmára, Lót feleségének bűnhődésére. A baj elkerülése végett a menyasszony nem nézhet vissza. Hasonló okból a násznép útját megváltoztatják: más-más úton mennek az esküvőre és vissza. Elég általánosan elterjedt szokás. A gonosz elűzését segíti elő a násznép útját kísérő zenebona, zajcsapás, este otthon az újpár elé helyezett égő gyertya. Nagy történelmű rítusok maradványai ezek. 141 Az elrejtést és félrehúzódást magyarázhatjuk látható, nagyon is reális ellenségtől 137 SARTORT, PAUL, 1910. 110-111. és uo. az 1. sz. jegyzet. 138 Az ótestamentumi deuterokanonikus irat első része hírül adja TÓBIÁS és felesége, SÁRA súlyos megpróbáltatásait. A Tóbiással való házassága előtt Sára hét férjét vesztette el. Egy Azmodeus nevű gonosz démon ölte meg őket a nászéjszakán. A bajban Tóbiás és Sára istenhez fohászkodik. Vö. Bibliai Kislexikon. Budapest, 1978. 226. Ez a történet azt a föltevést erősíti, hogy az önmegtartóztatást eredendően a gonosz szellem elleni védekezéssel magyarázták. Más kérdés, hogy a bibliai példázat egy korábbi házassági szokás átértelmezése is lehet. 139 Ide sorolhatjuk a baranyai sokacokról közölt szokást, hogy esküvő után, a vőlegényes háznál az ünnepi ebédkor az ifjú pár csak a legritkább esetben nyúlt az ételekhez, s rendszerint némán, szemlesütve ülték végig az ebédet. VÁRADY FERENC (szerk.), 1896. I. k. 148. 140 A „Verein für Volkskunde" jegyzőkönyveiből származó idézet. Forrásunk: VOSÁHLO F. LIPÓT, 1931. 43. 141 SARTORI, PAUL, 1910. 82-84.
