Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Ferenczi Imre: Drávaszögi és szlavóniai népszokások
„Sem fúró, sem kalapács, Puci dudó!" A kiáltás a menyasszonyt felugrásra késztette, meg kellett „ápolnia" (csókolnia) a vőlegényt, vagy azt, aki pénzt vetett az előtte levő tányérba (PENAVIN, 1973 : 77, 1981 : 143.)- A menyasszonytánckor fölhangzó nótában pedig kertelés nélkül rákérdeznek a szaporodás kilátására, így: „Hallod-e, te vőlegény, Van-e nálad jó kemény V Majd két verssorral odébb: „Hallod-e te, menyasszony, Van-e nálad jő haszon?" (PENAVIN, 1973 : 77.). A válasz világos, A nóta szerint ezek hiányában a vőlegény nem vőlegény, a menyasszony nem menyasszony. A családi (rokonsági) befogadás fontos lakodalmi eseménye Drávaszögben és láthatólag Szlavóniában is az volt, hogy vacsora után a menyasszony végigcsókolta a vendégeket. Ezért kapta a csókpénzt. De éppen ilyen régi szokás a menyasszonytánc, habár a Drávaszögben újabb keletűnek mondották adatközlőink. Szlavóniából már HOBLIK (1834 : 220.) utal rá, a későbbi leírásokban is jelentős eseményként szerepel (GARAY, 1911 : 235. Haraszti; PENAVIN, 1973 : 77-78., 1981 : 143. Kórógy; saját följegyzés, 1973. Szentlászló). Lakoma nélkül nincs lakodalom, a lakoma és tánc pedig elválaszthatatlan a menyegzői vigadozásban. Mégis arra következtethetünk, hogy csókadás volt az elmaradhatatlan befogadási rítus, ezért kapott ajándékot a menyasszony. E régi szokás elhalványulásával került előtérbe a menyasszonytánc, mint ajándékgyűjtő esemény. A szerepcserét az segítette elő, hogy az újasszony befogadási szertartása előbbre került, a vacsora után és az elhalás előtt játszódott le. így lényegében egymást követte a két esemény, majd öszszekapcsolódott. Ez az összekapcsolódás nyomon követhető a szlavóniai leírásokban. Láttuk, hogy a menyasszony a kórógyl lakodalomban kötelességszerűen kész volt arra, hogy vacsora idején eleget tegyen a felszólításnak, s megcsókolja a vőlegényt vagy az ajándékozót. Régiesebb szokásformát jegyeztünk fel (1973) Szentlászlón. Vacsora után a kettévágott sütőtök egyik felébe - hasonlóan a kórógyi szokáshoz gyertyát dugtak, s meggyújtották. Míg égett, addig bárki megcsókolhatta a menyasszonyt, ha petákot dobott a tányérba. Utána megszűnt a csókolás. Harasztiban a kivájt tökbe több gyertya került. Középen égett a leghosszabb. Az újpár elé tették. Míg a gyertyák égtek, addig nem mehettek lefeküdni. Közben kiosztották a menyasszonytól kapott ajándékot, s megtáncoltatták a menyecskét (GARAY, 1911 : 234-235). Ez a forma lényegében egyezik a kórógyiak századfordulói hagyományával abban, hogy a menyasszonytánc ajándékgyűjtő alkalom lett. 133 HOBLIK leírásában (1834 : 220) még világosan elkülönül a két cselekmény. Vacsora után került sor a menyasszonytáncra. A koma kezdte, utána bárki táncolhatott a menyasszony13 3 A délszláv (bosnyák) lakodalomban vacsora előtt adtak égő gyertyát a menyasszonynak, aki jó magasra tartotta. A vendégek igyekeztek elfújni, de a vőfélynek ismételten meg kellett gyújtani. E játék után a menyasszony végigcsókolta a násznépet, s ezért pénzt ajándékoztak neki. Utána ültek vacsorához. SAROSÁCZ GYÖRGY, 1968. 118.
