Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél
tóan telepített vagy betelepülő lakosság, a túlsúlyban levő palócok szokáshagyományait megtartva, új otthonában igazodott a táji sajátosságokhoz. így átvették a síkvidék gazdálkodásához kötődő kétbeltelkes, ólas-kertes telekrendszert, „szemben a hegyvidéken is általános (tehát a palócság zömének lakóhelyén is) csűrös telekkel". 30 Tiszacsege a többszörösen megosztott települések típusába tartozik. A középkori falu, majd mezőváros (oppidum) településének formájára írott források nem utalnak. Következtetni azonban tudunk arra, hogy a falu házai a középkori rév (= Nagykocsmapart) és a református templom között, a magas Tisza-partra épültek. A XV. században, akkor még a falu végén készült gótikus templom ablakai eredetileg délre, vagyis a lakóházakra tekintettek. A szántók északi irányban közvetlenül csatlakoztak a házakhoz. Ennek bizonysága, hogy ezt a területet ma is Hatálynak nevezik, amely egykor hat eke aljnyi földet jelentett. A kertek a templomtól keletre lehettek, melyhez a legelő közvetlenül csatlakozott. A kertekre vonatkozó első írásos adatunk 1590-ből datálódik, egy török defterben Bosztánkertek után kivetett 80 akcse adó szerepel. 31 Káldy Nagy Gyula szerint ezek gyümölcsöskertek, mi azonban inkább tököskerteknek gondoljuk. Részben a későbbiekben tárgyalt Dorogma példája is ezt támasztja alá, másrészt Erdélyben a sütőtököt ma is törökbosztánnak nevezik. 12 De veteményeskertnek is felfogható, ahol káposztát, hagymát és más veteményt termeszthettek, télen viszont a nagyjószágot teleltették. A falu településtörténetében új fejezet kezdődött a XVI. század végi tizenötéves háborúval. Az állandósult hadi cselekmények a környék falvainak gazdasági életében a visszafejlődéshez, a primitívebb formák előtérbe kerüléséhez vezettek. 1596tól a dézsmajegyzékek ,, déserta" helyekként említik Polgárt, Margitát és Csegét is, ám teljes pusztulásukról, elnéptelenedésükről nem beszélhetünk. A hadak útjából a lakosság a Tisza mocsaraitól védett helyekre költözött. 1599-ben a Szentmargita „falubeliek egy Zigethben lévén", az ellenség közeledtének hírére gabonájukat nagy gyorsasággal kaszával vágták le. 33 A csegeiek is „a Szilágy Zigethben vonták megh magukat". 54 A szigetre menekülés megismétlődött később is, de „mikor kevéssé megh tsendesedett az Országh, vissza mentek régi falu helyire". A két falu lakói közül a csegeiek voltak a szerencsésebbek, mert míg a margitaiak az 1630-as években végképp elhagyni kényszerültek falujokat, addig a csegeiek a Szilágyban ideiglenesnek tekintett telepükön is úgy rendezkedhettek be, mint előző lakhelyükön. Erre alkalmat és lehetőséget kínált a kiválasztott, közel ezer holdnyi árvízmentes szint, a Tisza morotvája által jól védett Szilágy sziget, ahol lényegében zavartalanul folytathatták előző életmódjukat. Ott földet müveitek, „szérűskerteket is tartván, egéssz Petenye fokáig voltak Szántássaik és Vetésseik, csak mind magok földgyin lévőket ki Szilágyba hordotta, ki megint csak ott nyomtatta ki" - tudniillik a szántóföldön. Jószágot is tartottak, a „Szilfás hatot mindenkor kaszállván, szénájokat haza is hordták". A házaktól elkülönült szérűskertek télen a nagyjószág tartózkodási helyei voltak, ahol egyesek „aklyot is tsináltak". A sertés azonban fedelek nélkül a „Selypes fokánál telelt". Mindezek az adatok világossá teszik előttünk, hogy a csegeiek a XVI. század végén megszállt Szilágyban, az ideiglenesnek tekintett lakhelyen is kétbeltelkes települést hoztak létre, olyat, mint amilyen a régi falu helyén is lehetett nekik. A változás csak a föld használatának módjában következett be, amennyiben a korábbi kötött telekrendhez képest a Szilágyban „szabadon bi30 BENCSIK János 1974. 320. 31 PAPP József 1979. 189. 32 KÓS Károly 1976. 110. 33 BALOGH István 1957. 281. 34 Heves megyei Levéltár Káptalani Iratok I. Csege, 1754. év.
