Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Papp József: A szálláskertesség kérdései néhány Közép-Tisza vidéki településnél

számítanak vidékünkön, mint pl. a Dorogmától északra levő „Blaskovits szállás", amely tulajdonképpen a későbbi urasági major kezdeménye, vagy az Inta-parton Csege Mayerhőfjei is csak az 1750-es években keletkeztek; a Szilágyban említett 37 (és nem 32 !) épület pedig az uraság feles dohányosainak 1770-ben készült putriházai, de itt még 1765-ben a csegei parasztoknak voltak szérűskertjei. Az 1630-as években pusztává lett Szentmargita területén felsorolt marhaistállók és kerülőházak a Polgárt és Szentmargitát 1717-ben a hajdúktól visszaszerző egri káptalan XVIII. század közepén készült épületei. Az egykori Szentmargitára és temetőjére a ,,telek"-nél 2 épület és a Koponyacsárda (a temetőből előkerült koponyák után kapta nevét) emlékeztet. A Folyás tanyát jelölő „szállás" is az egri káptalané. A Polgár környéki szállások azonban az egykori hajdú várost 1730-tól benépesítő újtelepesek ún. „fogott"

6 földjein épült tanyák. A szállások körül művelt földek láthatók, a Vieh Stállék környékén nincs még nyoma a szántóknak. A belterületeken a kertek művelését is jelzi a térkép. Csegén pl. a 97 lakóháztól 118 kert különíthető el, mindegyik kertben ól alaprajza is látható. A korábbi állapotok rekonstruálásához néhány általános megállapítás rögzítését is szükségesnek látjuk. Vizsgált településeink kivétel nélkül Árpádkoriak. Ároktő, Keszi és Csege nevével már a százdi apátság 1067-ben kelt alapítólevelében találkozunk, Dorogmát a honfoglalás idején létezőnek mondja a krónikás, Polgárt és Szentmargitát a XIII. századi oklevelek említik először. A középkorban Csege, a XV-XVI. század fordulóján pedig Polgár és Margita is mezőváros (oppidum)

7

. Ároktő, Dorogma, Keszi és Csege kontinuus települések, ám a családnevek arra engednek következtetni, hogy lakosságuk állandóan keveredett egymással. Csegére a török elől menekülve nagy számban jöttek a Borsod megyei Lövőről is.

8 Az 1630-as években elpusztult Margita néhány családja [Bordás, Buza, Csika, Daka (== Daku), Finta, Király, Mosa, Pali, Pipó] Csegén lelt otthonra és Polgár hajdú lakossága egyrésze is Csegére költözött.

9 Polgár lakossága viszont két alkalommal is kicserélődött, 1608-ban hajdúkat telepítettek, olyan jövevény legényeket, akiket a török űzött el lakóhelyükről, az 1730-as években pedig palócok költöztek be.

10 A XVI-XVIII. században zajló migrációs folyamatok azonban a települések struktúráját nem változtatták meg. A XIV. században kialakult jobbágyi telekrend a török idő alatt szinte valamennyi településünk esetében felbomlott és a szabadfoglalású földhasználat lett gyakorlattá. BALOGH István szerint a kétbeltelkes (kertes) zárt település egyik altípusára éppen az a jellemző, hogy a szántóföldeket szabadon fogják fel, hol itt, hol ott hasítják ki a határból, hogy néhány évi használat után parlagon hagyják.

11 A nyomáskényszer bevezetése, az évenkénti újraosztásos földközösséggel párosulva a XVIII. század közepén megy végbe, de vidékünkön a föld használatának mértékét továbbra is az igaerő szabta meg. A Mária Terézia-féle úrbérrendezés alkalmával készült 9 kérdésre adott válaszokból tudjuk, hogy Ároktőn pl. „a hat ökrös Gazda tartatik egy házhelyesnek, kinek nintsen több Szántó földgye, hanem 28 posonyi mérő alá való; közép szer (-ü) időben az illyetén Gazdának 4 vagy 5 szekér Csaté szénája vagyon."

12 Csegén a négy ökrös „Jobb Gazda ember mind a három 6 BENCSIK János 1974. 261. 7 MÓDY György 1974. 84. 8 BOROVSZKY Samu 1909. 353. 9 Vö. : PAPP József 1967. 142. 10 BALOGH István 1974. 89. és Bencsik János 1974. 320. 11 BALOGH István 1970. 223. 12 Országos Levéltár C. 59. Tab. Urb. Ároktő, 1771. Bm. 3658.