Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
V. Szathmári Ibolya: Egy esküvői csoportkép tablójához
pár-kiválasztó funkcióján túl a közösség meghatározó szerepe is gyakran előtérbe került. Milyen nyomai lelhetők fel az utóbbinak az 1900-as évek elejéig visszatekintve a berettyóújfalui néphagyományban? A falu egész közösségének bizonyos mértékig már a fiatalok összeismertetésében, „összeboronálásában" szerepe volt. A közös munka- és szórakozási alkalmak (a dörzsölök, fonók, bugázók, kukoricafosztók, ünnepi- és gyepibálok stb.) az egész faluközösség - esetleg a falurészek - közös munka- és szórakozási alkalmai voltak. Az említett összejövetelek elsődleges funkciója azonban nem a munkavégzés, hanem a szórakozás volt, így ezek az együttlétek szolgáltatták az összeismerkedés legfőbb alkalmait is. G A falu közössége szájára véve az összeismerkedett fiatalokat a házasságkötés irányába vagy ellen inspirálhatta azokat. A „milyen szépen, milyen jól összeillő pár" vagy a „nem valók ők egymásho" kijelentések egy egész életre meghatározhatták a fiatalok sorsát. 7 A faluközösségen belül mindig volt néhány olyan egyén, akinek megkülönböztetett szerepe volt a párok összeismertetésében. A „vén boszorkánynak, sátánnak" nevezett, idősebb asszonyok főleg a vénlányok és agglegények, valamint az özvegyek összeismertetésében játszottak szerepet. Munkájukat önszántukból, azaz ismeretség révén, de megbízásból is végezhették. Ez utóbbiért fizetségként élelmet és ruhát kaptak. 8 Hasonló közvetítő funkciót töltöttek be a fiatalok körében a közös fonókat rendező fonóházak vagy tanyaházak asszonyai is. A legény a fonókában kiszemelte magának a feleségnek valót s szólt a fonóház asszonyának, hogy közölje a lánnyal ismerkedési szándékát. Amennyiben a lánynak is kedvére volt a legény, összeismerkedtek. Amilyen nagy ügybuzgalommal közreműködött a falu egész közössége az „egymáshoz illő" fiatalok összeismertetésében, összeházasításában, éppoly nehezen fogadta, sőt akadályozta más falubeli, „idegen" fiatal beházasodását. Berettyóújfaluban az 1920-as évek előtt nemcsak a más falubeli fiatalokat tartották idegennek, hanem az egyes falurészek fiataljait is. Ez, a falurészek közötti endogámia már jóval a házasságkötések előtt megmutatkozott. A más falurészben lakó, iskoláskorú fiúgyermekek összeverekedtek egymással, ezért az iskolából külön csoportokban engedték haza őket. Minden falurésznek külön kocsmája, külön gyepibálja volt, ahol a saját területükön lakó fiatalok szórakozhattak. A legények nem mehettek át egyik helyről a másikra, mert annak „összeverekedés" lett a vége. Amennyiben más falurészbe akart udvarolni egy legény, az ott lakó legények engedélyével tehette csak azt. A falurészek elkülönülése a legényegylet létrejöttével az 1920-as évek elejétől egyre inkább háttérbe szorult 9 s a házasságkötések alkalmával idegennek csupán a más falubeli fiatalok számítottak. Mindamellett, hogy a falu közvéleménye megszólta a fiatalokat, amiért nem találtak helyben magukhoz illő párt, az idegenből hozott menyasszony fogadtatása is kifejezte a faluközösség negatív viszonyulását. Nemtetszésüket különböző módon jutatták kifejezésre: - Az esküvői menet útját a falu vagy falurészek határán keresztbe kihúzott szalmakötél zárta el. A kötélbe olykor drótot is rejtettek, ami balesetveszélyes volt s ezért a törvény tiltotta annak használatát. 6 Minderről részletesen ír P. SZALAY Emőke és V. SZATHMÁRI Ibolya 1981. 7 A párválasztást befolyásoló és meghatározó tényezőket: a vagyont, a vallást, a foglalkozást, az egyéni tulajdonságokat stb. részletesen ismerteti P. SZALAY Emőke 1971. 366. 8 P. SZALAY Emőke 1971- 3679 P. SZALAY Emőke 1971. 368.
