Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Pintér István: Településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának néhány kérdéséről

latállomány - 4 ló, 4 tehén, 6 növendék, 3 csikó, 15 sertés, 100 juh - a gazdasági építmények kibővítését tette szükségessé. A 30-as évek második felében egészen a második világháború végéig bemutatott portánkon s a többi megvizsgált gazdatelken is az alapkeret erős funkcionális ösztönző erőt fejt ki, a telekkép gazdagodik. Űj ólakat építenek, bővítik az istállókat, hatalmas - a család gazdasági potenciálját tükröző - csűrök épülnek.

32 A község e két strukturális-területi egységében a 30-as évek második felében a településnéprajzi folyamat negyedik szakaszát különíthetjük el a fentiek alapján. A szakasz jellege progresszív, erős gazdasági növekedés váltotta ki. (Vö. 3. ábra.) A 40-es évek végétől az 50-es évek gazdaságpolitikai hatása miatt leromlanak a családok gazdaságai. A két - a község döntő gazdasági erejét adó - falurész gazdáinak túlnyomó része kuláklistára került. Felbomlott a hagyományos gazdálkodás, a téeszszervezési kísérletek kudarcot vallottak. A telekképet kialakító alapkeret funkcionális ösztönző ereje zuhan, jellege negatív. Az alapkeret és a telekkép között - akárcsak a már vizsgált parti telkeknél - negatív jellegű funkcionális értékrés keletkezik. A gazdatelkekre jellemző településnéprajzi folyamat további részletes elemzését, valamint az eddigiek áttekintését a 4. ábra segítségével végezzük el. A településnéprajzi folyamatokat az alapkeret-idő-telekkép hármassága határozza meg. Ennek megfelelően a fenti fiktív településnéprajzi koordináta-rendszerben az alapkeret-telekkép által meghatározottságuk és az idő függvényében a már javarészt ismertetett településnéprajzi folyamatot ábrázoltuk. Településnéprajzi koordináta-rendszerünknek abszcisszája az idő, két ordinátája közül az egyik (1) az alapkeret funkcionális ösztönző hatásának, illetve erejének a szintjét mutatja, a másik (k) pedig a beépítettség és a differenciáltság fokát érzékelteti. Ennek megfelelően a koordináta-rendszerben futó két görbe közül az egyik az alapkeret, a másik a telekkép időben változó színvonalát tükrözi. Az ábrázolt településnéprajzi folyamat összességében, alaptendenciájában az egész községre jellemző. Két nagy szakasz különíthető el: az egyik a 40-es évek végéig tartó progresszív szakasz, a település minden tekintetben fejlődik, így településnéprajzilag is. A pozitív jellegű funkcionális értékrés miután az alapkeret funkcionális ösztönző erejének szintje eléri a felső holtpontot (40-es évek eleje), rövid stagnálás után átvált, negatív jellegű funkcionális értékrés alakul ki (a gazdatelkeknél nagyobb a funkcionális értékrés, mivel a gazdatelkekre ható funkcionális ösztönző erő szintje sokkal nagyobbat zuhant). Az alapkeret funkcionális ösztönző hatásának szintje miután elérte a felső holtpontot, tovább nem emelkedik, a bekövetkező politikai-gazdasági változások nyomán a funkcionális ösztönző erő zuhanó tendenciát mutat. Ezután bekövetkezik a krízis (50-es évek), a község gazdaságilag később sem áll helyre, az alapkeret további telekképfejlődésre nem ösztönöz. A csökkenő funkcionális ösztönző hatás, illetve erő eredményeképp elszegényedik a telekkép, újabb mezőgazdasági épületek az elmúlt 40 évben nem épültek, a meglevők csökkenő funkcionális kihasználtsággal működnek. Az építmények eredeti maximális kihasználtsági szintje és a napjainkban meglevő kihasználtsági szint között kihasználtsági értékrés keletkezett. A 10-15 nagyjószág tartására épített istállókban egy-két tehén van csak bekötve. A funkciócsökkenés mellett funkcióátalakulás is megfigyelhető, de az új funkcionális kihasználtság többnyire nem agrárjellegű. 32 Vö. BARABÁS Jenő i960. 279.; SELMECZI-KOVÁCS Attila 1976. rji.j VAJKAI Aurél 1940. 324. 8r