Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

B. Zsoldos Julianna: A proverbiumkutatás transzformációs elmélete

el a szovjet szakirodalomban a proverbium értelmű paremia szó. így definiálja: „A paremia a metanyelvi szemiotikai szint olyan minimális egysége, melyet a klisészerűség, aforisztikusság és szentenciozitás jellemez.' Tehát CSERKASZKIJ a metanyelvi szinthez sorolja a parömiológiát, de elválasztja egyéb metanyelvi (mitológia, szépirodalom stb.) síkoktól, és elválasztja a nyelvtől is. Azt állítja, hogy a paremia nyelvi megformálása - mivel a nyelv csak jelrendszer (forma) - nem tartozik a parömiológiára. A nyelv csupán a tartalmi lényeg anyagi burka, felszíni struktúra.

13 Értelmezi a definíció többi elemét is. A klisészerűség azt jelenti, hogy a paremiát globális egészként fogjuk fel, kész formáját többé-kevésbé változatlanul alkalmazzuk a megfelelő kommunikációs szituációban.

14 Az aforisztikus jegyen azt kell értenünk, hogy implicite szélesebb körű információt tartalmaznak, mint ami explicite kifejeződik szövegükben. Ezt a következő példával érzékelteti: ,,Ha szeretsz szánkózni, szeresd a szánkót húzni is!" Ebből a közmondásból kijelentések láncolata következik: 1. Jó dolgokat élvezni - kellemes. 2. Erőfeszítéseket tenni - nem kellemes. 3. Azonban élvezni a javakat - nem téve erőfeszítéseket - lehetetlen (nem etikus). 4. Ezért, ha a jó dolgok megszerzésének öröme fontosabb számunkra, mint az az ellenérzés, amit az erőfeszítés kellemetlensége okoz, meg kell békülnünk az utóbbival, hogy az előbbit megszerezhessük. Ily módon tehát a nyelvi szinten az adott mondat egy egyedi szituáció jele, közmondási funkciójában pedig a fent kibontott szituáció osztályának jele, s az adott eset csak asszociációkon keresztül áll vele kapcsolatban.

15 A szentenciaszerűségen azt érti, hogy a paremiák a tényszerű információn kívül szociáletikai tartalmat is hordoznak: értékítéletet, világfelfogást sugallanak.

16 A fenti specifikumok nem kizárólagosak, más folklór-műfajokra is jellemzőek. A paremiák azonban ezt a három ismérvet komplexen tartalmazzák, s ezekből következnek szemiotikai természetük sajátosságai. Cserkaszkij a paremiák szemiotikai struktúrájának két komponensét különíti el: az egyik a fókusz, ami azonos a felszíni struktúrával, a másik a szemiotikai háttér, ami lényegében a mélystruktúrának felel meg. A fókuszbeli információ sűríti a paremia egész információtartalmát.

17 A következő feltevéseket fogalmazza meg: 1. a két struktúra között valamiféle törvényszerű kapcsolat van, 2. a felszíni struktúra a mélystruktúrából képződött, 3. vannak olyan szabályok, melyek a mélystruktúra felszínibe való átalakítására vonatkoznak.

18 Cserkaszkij megpróbálkozott a felszíni szerkezetből kiindulva (retrospektiven) a felépítés funkcionális modelljének megalkotásával. Mintául a paremiák azon osztályát vette, mely a „kisebbik rossz választása" logikai kategóriának felel meg. Konkrét példája: „Jobb szegénynek lenni, de egészségesnek, mint gazdagnak, de betegnek." A formalizáláshoz a következő szimbólumokat használja: 12 CSERKASZKIJ, M. A. i. m. 36. 1. 13 i. m. 37. 1. 14 i. m. 37. 11) i. m. 37- L 16 i. m. 38. 1. 17 i. m. 39. 1. uS i. m. 35. 1-