Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hankóczi Gyula: Dudák és dudások Mezőkövesd környékén

i. kottapélda J = 137 fr r;h pjj —é -J —# • 1 r ^ • i ? i O j J i Vékony János dudás, 1938. luk véghezvitt tréfák - például valamelyik vendég fülébe nyomták a dudát - miatt mondták rájuk, hogy a dudások mind ördögök. Rendszerint csárdást játszottak, közte is kétlépésest, meg ugrálóst; aztán polkát, később meg vancteppet. A dudások lakodalmi bérét világosan meghatározta Vékony János. Fizetségük két napra 3-4 forint, i kalács, i kenyér, 1 élő vagy töltött tyúk, perec, bor, meg enni-inni való amennyi kellett. A két dudafélére jellemzően emlegetik a helyiek, hogy „a szeme is kidülledt mire egy lakzit kifújt" vagy, hogy a fújtatóval hosszan játszotta a nótát, ,,mer evvel nem kellett neki annyit fújni". Ugyancsak fontos szerepe volt e hangszernek a farsangi ivóban. A fiatal legények, suhancok farsang három napra vagy vízkeresztre házat béreltek s dudást fo-