Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Barna Gábor: Népi csillagnevek és hagyományai a Hortobágy vidékén

Csillagnak tartja a nép a Nagykunságban és a Hortobágy vidékén az üstökösöket is, amelyeknek megjelenése mindig rémületet kelt. A hiedelem szerint ugyanis egy-egy üstökös feltűnése háborút, pusztítást jelent. A Szatmár megyei Kaplonyban úgy gondolják, hogy „ha az üstökös leesik, akkor betakarja az egész világot. Megjelenésekor a templomban kilencedet tartottak, hogy le ne essen." Egy üstökös feltűnése - s más égi jelek megjelenése - vezette be a visszaemlékezések szerint az első világháborút, azaz a tizennégyes háborút. Néhány, csillagokkal kapcsolatos jóslást az előzőekben már említettünk. Idézzünk most egy-két jeles naphoz kapcsolódó vélekedést, jóslást is. A hajdúböszörményi és a tiszafüredi pásztorok - a visszaemlékezésekből ma már kideríthetetlen módon - a csillagok Szent Mihály-napi állásából az elkövetkező tél időjárására jósoltak. E hagyomány a század elején még nagyon erősen élhetett, hiszen az emlékezet szerint több pásztor ennek alapján szerezte be a téli hónapokra szánt takarmánymennyiséget. Mások szerint a csillagok Szent Mihály-napi (szeptember 29.) éjszakai állása és a szóban forgó éjszakának az időjárása az egész elkövetkező év időjárását megmutatja. Hajdúdorogon és a nagykunsági Kunszentmártonban úgy vélik, ha karácsony éjszakáján sűrű csillagos az ég, akkor jó dinnyetermés lesz, ill. kukoricából is nagy termést várnak. Ha pedig kevés a csillag az égen, akkor kevés lesz a termés is.

22 Jeles naphoz nem kötődően is jósolhattak a csillagokból a várható időjárásra. Idős, egykori káptalani béresek (Űjszentmargita, Hajdú-Bihar m.) és egyes hajdúböszörményi juhászok szerint „ha a csillagok nagyon fényesek, akkor az esőt jelent. Ha meg olyanok, mintha füstösek lennének, akkor zavaros, szeles lesz az idő." Ha nagyon sűrű csillagos az ég, akkor eső várható, mondják Űjszentmargitán. Eső várható akkor is, „ha a Fiastyúk jól kiadja magát", tapasztalta egy újszentmargitai idős béres. Az időjárás várható alakulásának kitapasztalásán kívül a tájékozódásban is nagy hasznát látták ismereteiknek a pásztorok, de természetesen a falvak, városok más lakói is. SZŰCS Sándor írja a Pusztai krónikában, hogy „csak pásztormódra tájékozódtak, csillagok állásából (kiemelés B. G.), a föld, a fű milyenségéből."

23 Fontos volt a csillagos ég megfigyelése és a csillagok járásának ismerete a pásztorok számára azért is, mert ennek alapján tudták óra nélkül is a pontos időt hozzávetőlegesen meghatározni. A Hortobágy vidékén, s a Tisza menti falvakban a községek földművelő lakossága éppen ezt az ismeretet, tudást tartja a leglényegesebb elkülönítő tényezőnek önmaga és a pásztorok között. Tiszaőrsön, Tiszaszőllősön, Abádon és Tiszabőn (Szolnok m.) külön kiemelték, hogy a „pásztoremberek a csillagról meg tudták mondani, hogy hány óra lehet körülbelül". Szerintük a pásztorok ezt s az időjárás várható alakulását (a csillagok, a jószág viselkedése, s a környező természet alapján) ismerték jobban a falvak lakóinál. „Az órát a csillagok menetiről tudták" a pásztorok. A Göncölszekér, a Fiastyúk, a Kaszáscsillag és a Tejút „az mind fordul és jelezte, hogy hol tartunk az éjszakában." Erre nagy szükség volt gyakran azért is, beszélte a tiszaörsi idős juhász, mert a régi időkben éjszaka is legeltették a birkát. A hajdúböszörményi juhászok pedig éjjel gyakran a tilalmast járták. Egy hajdúdorogi juhász szerint „a Kaszáscsillag éppen két órakor jön fel éjszaka". Három órakor pedig lemegy az Esthajnalcsillag. Az utóbbi évtizedekben a pontos idő csillagok alapján történő meghatározása szükségtelenné vált. Ez maga után vonta ezeknek az ismereteknek elhalványodá22 BARNA Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Budapest, 1979. 88., 114., 150. 1. 23 SZŰCS Sándor: Pusztai krónika. Budapest, 1946. 70. 1.