Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bartha Elek: Adalékok a görögkatolikusok eucharisztikus szentelményeinek néprajzához
ják: híres legyek, mint ez a pászka. Nyíradonyban (Szabolcs m.) a pászkába égő gyertyát szúrtak, Hosszúpályiban (Bihar ra.) pedig, szintén a halotti kalácshoz hasonlóan a pászkából az elhunyt vagy távollevő családtag részét a koldusnak szokták adni. 27 A halotti kalács és a pászka hagyományai egymásba ötvöződésének kedvezett a húsvét és a halotti megemlékezések időpontjának egybeesése is. A dél- és keleteurópai liturgikus és népi vallásos életben mindenütt él a mézes, főtt búza szentelése. 28 A szentelés ezeknél a népeknél igen változatos alkalmakhoz kapcsolódik. A nagyböjt első pénteki előszentelt liturgia végén a magyar görög katolikus szertartás századunk harmincas éveiben még előírta a gyümölccsel kevert, mézes főtt búza, a kolliva (kolyba) megáldását. 29 A szentelmény azonban ekkor már nem tekinthető a hitélet eleven részének, s emléke ma már csak a legidősebbek körében él. 30 Időpontja pedig a néprajzi adatok tanulsága szerint a legtöbbször a húsvét utáni halotti megemlékezéssel esett egybe. A szokás a legtovább Máriapócson maradt fenn, nagyrészt az ottani bazilita kolostor hagyományőrző erejének köszönhetően, csak néhány éve hagyták el egyházi kezdeményezésre. A szentelés a következőképpen ment végbe. A húsvétot követő vasárnapra (tamásvasárnap) több görög katolikus családban főztek búzát. Miután ezt cukorral jól összefőzték, külön megfőtt aszalt szilvát is kevertek hozzá, majd utólag mézet. Az egészet egy tálba töltötték, s a tetejét szintén aszalt szilvával díszítették. Az aszalt szilvából egyenlő szárú keresztet formáltak, s néhol a szélére öt rózsát is tettek a szent sebek tiszteletére. Mindezt a halotti kalácsokkal együtt a templomba vitték, s a parasztáz végéig a tetrapodra helyezték. A halotti szertartásról a kalácshoz hasonlóan parásztásnak, parásztás búzának nevezték. A szertartás végén a hívek a kollivát és a kalácsokat felemelgették, körbe adogatták. Mindenki igyekezett hozzáérni, mert azt tartották, ahányan hozzáérnek a kollivához és a kalácshoz, annyi lélek szabadul meg a tisztítótűzből. Mindezek után a nép körülvette a papságot, s a tálakat emelgetve vonultak ki a templomudvarra. Az udvaron azok az asszonyok, akik a kollivát főzték, kalácsokat sütötték, mindezt szétosztották a hívek között. Ügy vélték, ahány szem búza, ahány darab kalács elfogyott, annyi lélek szabadul meg a vezekléstől. Ha viszont a búzaszem a földre hull, a lélek a tisztítóhelyen marad. A kollivából papírba csomagolva néhányan haza is vittek az otthoniak részére. A kolliva emlékével még néhány borsodi, szabolcsi és bihari falu szokásaiban is találkozhatunk. Ennek maradványa lehet a bizáncias elemekkel átszőtt vallásosságé bukovinai székelyeknek még a múlt században karácsony estéjén fogyasztott, mézzel ízesített főtt búzája, amely a halottkultusszal állt kapcsolatban. 31 Talán ugyanez áll annak a sokhelyütt ismert szokásnak hátterében is, hogy a halottvirrasztáskor égő szentelt gyertyát búzával töltött üvegbe állítják. A fentebbi vázlatosan és csak legjellegzetesebb vonásaiban ismertetett hagyománykörből is kitűnik, hogy az eucharisztikus szentelmények a görög katolikus egyház paraliturgikus vallásgyakorlatában még századunk elején is központi helyet töltöttek be. A magyar anyag vizsgálatakor azonban figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a mai Magyarország területén a bizánci szertartást követőknek csak elenyésző töredéke él, s ugyancsak csekély ezek számaránya az ország többi vallásához képest. Szintén nem mellékes körülmény, hogy a görög katolikusság, bár keleti szer27 BÁLINT Sándor 1973. 299. 28 Vö.: UJVÁRY Zoltán 1969. 98-9929 MELLES Emil-SZÁNTAY-SZÉMÁN István-KOZMA János 1937. 140. 30 A szokásról korábban vö. : BÉRES András 1973. 31 BÁLINT Sándor 1973. 79.
