Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Pintér István: Településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának néhány kérdéséről
bizonyos szinten, s lassan pusztulásnak indult, de nem követte az összeszűkült igényeket, így az alapkeret és a telekkép között negatív jellegű funkcionális értékrés keletkezett. Jól példázza ezt az istállók esete: a korábban két-három tehén és két ló befogadására emelt épületek a nagyjószágtartás megszűnése után funkcióátalakulást szenvedtek úgy, hogy pl. zárt rendszerben nyúltartásra rendezték be egy részüket. Ezek az istállók teljesen nem vesztették el funkciójukat, de az épületek maximális gazdasági kihasználtsági szintje és a funkcióváltozás után kialakult kihasználtsági szint között kihasználtsági értékrés keletkezett. A Derékban és a felső faluvégen fekvő északi-általános, illetve átmeneti típusú - csak telekformájukban különböző - telkek esetében nagyvonalakban a letelepedéstől, részletesebben pedig a századfordulótól rajzolódnak ki egy településnéprajzi folyamat körvonalai. A letelepedés során emelt építményeket a 20. század első évtizedeiben tömegesen átépítették. Ezt a jelentős telek- és településkép-változást eredményező építkezési lázt a századforduló környékén jelentkező anyagi megerősödés - gabona- és szarvasmarha-konjunktúra - váltotta ki. Az egyes telkeken az alapkeret - az első világháborút megelőző időszakban jelentős funkcionális ösztönző hatást gyakorolt a telekképekre. A porták átépültek, fejlődtek, nőtt a beépítettség és differenciáltság szintje. Az első világháborút követő, a 30-as évek közepéig terjedő időszakban lassú növekedés figyelhető meg. A több gazdacsaládnál is elvégzett gazdasági-településnéprajzi változásvizsgálat alapján állapítottuk meg ezt a fentiekben ismertetett három szakaszt, s ezek a vizsgálatok szolgálnak alapul a 30-as évek közepétől is. Az egyik tipikusnak mondható gazdacsalád (Barna István, Kossuth u. 41. szám alatti lakos nagygazda szüleinek) gazdasága a következőképpen alakult: az 1920-as években 4 ló, 3 tehén, 4-6 növendék, 2 csikó, 10 sertés, 80 juh volt a nagyjószágok száma, illetve aránya. Néhány évvel korábban az egész falura kiterjedő építkezési hullám idején épült újjá a lakóház (1910), az istálló (1908), és ekkor épült (1920) a nyári konyha. Ez idő tájt (1918) ástak saját kutat a portára. 29 Az első világháború után nem történik jelentősebb változás a telken. Az alapkeret megközelítően azonos szinten tartja a telek beépítettségét és differenciáltságát. Súlyos adók fogják vissza a fejlődést: 1925-ben a 25 kat. hold feletti gazdáknak vagyonváltság címén két tehén árát - akkor még koronában -: 6-700 pengőnek megfelelő értéket kellett fizetni. A világgazdasági válság éreztette hatását a faluban is. A mázsánkénti 30-33 pengő helyett 9 pengőért vették meg a búzát, ebből is levontak 3 pengő ,,bolettát" adóba. Visszaesés a nehézségek ellenére sem mutatható ki a telekképek fejlődésében. Az 1930-as évek második felében bemutatott gazdaságunkban s az egész községben erős gazdasági fellendülés figyelhető meg. A gazdasági növekedés ütemét jól érzékeltetik az alábbi táblázatok. 30 29 Az első világháború előtt ritkán ástak kutakat a portára. A falu 5 közös kútjára jártak vízért, a patakban itattak. 30 Az 1878-as adatokat Id. B.-A.-2. megyei levéltár VII. I. M.K.T.I. c. urb. törv. ir. Szuhafő iratai. A többi adatot ld. M.S.A. 1870-1970. III. k. Községsoros adatok. Földterület. KSH. Budapest.
