Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Czövek Judit: A mezőtárkányi halottlátó
után jelentkezett a halott. Addig bűnös - mondta Örzsi néni. A tisztítótűzön kell keresztül mennie. Addig, míg a hat hét alatt fel nem szabadul a lélek, addig nem jelentkezhet." „Addig a lélek homályban van." A hiedelem szerint a halottak sokszor már akkor megjelentek a halottlátónál, mielőtt a családtagok érdeklődni mentek hozzá. Ilyenkor a halottlátó asszony üzent a rokonságnak. „Ha az illető sokat késett, nem ment időben Örzsi nénihez, azt mondta: - Már itt várnak téged a halottak, de sokat késtél." „Gyüjjenek mán, mert őt nem hagyja nyugodni a lélek." Akkor is üzent, „amikor valami látomása volt, hogy a hozzátartozójával akar beszélni a halott." Amikor hívásra vagy más késztetésre a hozzátartozók elmentek h lélek jelentkezett már nála, mire odaértek. Két-három, kinek mennyi hozzátartozója halt meg." Azt tartották róla, hogy bármikor tudott beszélni, kivéve vasárnap és ünnepnapokon. „A mátraverebélyi búcsú előtt egy héttel nem mondott, mert a lelkek elmentek a búcsúba." „A Szűzanya ünnepeikor, Gyümölcsoltó Boldogasszonykor, Pünkösdkor, Kisasszony napján, karácsonykor vagy húsvétkor nem mondott." Azokon a napokon, amikor beszélt, csak délig fogadott, „mert 12 órakor eltávoztak a lelkek". Akikre nem került sor, azok a faluban aludtak. Olyanok adtak nekik szállást, akik maguk is hittek a halottlátóban. Ezek az esték alkalmasak voltak arra, hogy a halottlátókról alkotott ismereteiket, tapasztalataikat kicseréljék, megbeszéljék. A halottlátó a halottakról sokáig tudósított. „Vót olyan, aki egy óra hosszat is bent volt nála." Azt beszélték, „ilyenkor szinte halottszag volt a szobában". Nagy Kristófné parasztasszony így emlékezett vissza arra, hogyan közvetített Juhászné a halottakról: „Mikor bementünk egy egészen keskeny kis nyárikonyhában ült. Mindig imádkozott. A Miatyánkot mondta, de még a szemét sem nyitotta fel. Mán hogy beköszöntünk, mingyán mondja: - Elgyüttél kedves? - Mondja édesanyámnak: - Édesanyád vót ott az éjjel kedves. Mán neked jelt adott többször is, de te nem vetted észre, oszt azért adott a lányodnak jelt, hogy az majd észreveszi, oszt mondja neked, gyertek el hozzám. Azt mondja a kedves édesanyád: téged otthagyott a férjed. Elkezdett csavarogni, az országot járni. - Elég bánat vót ez nekem, meg édesanyámnak. - Oszt azt mondta nagyanyám, azé hitt bennünket, mert gyötrődik. Vesse ki a fejiből anyám, amelyik úton elment apám, hadd menjen." Kis Miklósné, Juhász Imréné szomszédjában lakott, úgy tudja róla, hogy „mindig nála volt az olvasója. Behunyta a szemit. Mindig a föld felé tartotta a fejét. Aztán azt mondta: - Itt vannak a lelkek." Ha különös dolog történt a faluban, azt is közölte a családtagokkal: „Egyszer az anyám hajnali misén vót a templomban. Visszalépett, hogy még elmondjon egy Miatyánkot azért a lélekért, akiért a szent mise volt. Aztán nem ment haza, hanem valamiért bement Örzsi nénihez. Szomszédok vótunk. Hát amikor megyén anyukám, azt mondja neki Örzsi néni: - Jaj, kedvesem, gyöttök, gyöttök! - Hát anyukám csak les. - Gyöttök? Hát én csak magam gyövök! - Dehogy magad! Csirke Mari kísért el, úgy köszöni meg az Üdvözlégyet, meg a Miatyánkot, amit visszalépve a templomajtóban elmondtál!" Arról is szólt, ha egy családban veszekedés tört ki. „Az én anyám korán meghalt. Az apámmal és a nővéremmel laktunk együtt. Egyszer egy este a nővérem meg az apám összeszólalkoztak, mert apám menni akart Egerbe, hogy vesz valamit nekem. Reggel a mondó néni mondta mán: - Kedvesem, mi vót az este nálatok, mert a
