Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Czövek Judit: A mezőtárkányi halottlátó

CZÖVEK JUDIT A MEZŐTÁRKÁNYIHALOTTLÁTÓ A magyar néphagyomány mitikus alakjainak sorában sajátos szerepet, helyet foglalnak el a látók(nézők)

1

. Ezek a személyek a néphiedelem szerint különleges képességekkel rendelkeznek. A látó(néző), halottlátó a természetfeletti (mágikus) erővel rendelkező emberek csoportjába tartozik.

2 A halottlátó közvetítő szerepet tölt be az élők és a holtak között: beszél a halottakról, hallja a hangjukat, esetleg látja is őket. Egyesek beszélni tudnak a jövőről, mások gyógyítanak, vagy az időben távoliakról tájékoztatnak (pl.: tudják, merre van az eltűnt állat, tárgy; mikor érkezik meg a messze élő, tartózkodó hozzátartozó). Ilyen képességekkel asszonyok és férfiak is rendelkezhetnek. Szórványosan az egész magyar etnikum körében ismeretes. Sűrűbben a Zagyva - Sajó között fordul elő, s a székelyek és a csángók körében. A halotlátók kutatása - eltekintve néhány múlt századi és XX. századi leírástól, adatközléstől - az elmúlt évtizedekben vált jelentőssé.

3 Kiemelkedő szerepe van ebben DIÓSZEGI Vilmosnak,

4 aki az ősi magyar hitvilág kutatása során foglalkozott a halottlátóval. Újabban BARNA Gábor foglalta össze a Hortobágy - környék idevonatkozó hagyományait;

5 elemezte a halottlátók szerepét és helyét a magyar néphitben.

6 A napjainkban megjelenő mondagyűjtemények és egy-egy falu néphitét bemutató kötetek tartalmaznak jelentős adalékokat a halottlátók megismeréséhez.

7 A szakirodalom és a récens anyag figyelembe vételével e sorok írója egy korábbi tanulmányában tett kísérletet a témakör összefoglalásra.

8 A halottlátókhoz fűződő képzetek eredetét DIÓSZEGI Vilmos vizsgálta meg.

y E hiedelemalakok körül kialakult képzeteket a magyar hitvilág samanisztikus maradványaihoz kapcsolja. A honfoglalást követően a sámán személyétől elszakadt hiedelemkörök más emberfeletti lényekhez (a halottlátóhoz, a tudóshoz, a táltoshoz) tapadtak, s hagyományozódtak napjainkig. A halottlátó lényegi tevékenysége egy dologra koncentrálódott: a halottakkal való kapcsolatfelvételre, s azok üzeneté1 FERENCZI Imre, 1959. 435. 2 KÖRNER Tamás, 1967. 284. 3 DIÓSZEGI K. István, 1898. 404.; FEKETE József, 1910. 291.; NYÁRY Albert, 1908. 91. A halottlátókra vonatkozóan 1. még: BÁLINT Sándor, 1942. 20-22.; BENKÓCZY Elek, 1907. 102.; DIÓSZEGI Vilmos-NAGY Ilona, 1979. 448-449.; DÖMÖTÖR Tekla, 1981. 118-120.; VAJKAI Aurél 1939. 197. 4 DIÓSZEGI Vilmos, 1954. 20-68.; és DIÓSZEGI Vilmos, 1956. I. 58-77.; lásd még Diószeginek az ősi magyar hitvilággal foglalkozó tanulmányait: 1953. 304.; 310.; 1958. 23., 26-27., 47-48., 50-51., 67., 71., 89., 128., 297., 300-305., 319-320. 5 BARNA Gábor, 1979. 57-59. 6 BARNA Gábor, 1980. (kézirat). 7 CS. PÓCS ÉVA, 1964. IX. II. 3-4.; SZABÓ Lajos, 1975. 244-246.; 408-410.; GULYÁS Éva, 1976. 9Ï-968 CZÖVEK Judit, 1978. 9 DIÓSZEGI Vilmos, 1958.