Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

lítása tévútra vezethet, mint pl. a fejfák májjal bekenése, s ennek a halott etetés szokásával való kapcsolódása finnugor örökségként. Tehát a csónak fejfa alak léte nem bizonyítható a magyarság halottkultuszában. Ennek ellent mond a régészeti kutatás, akárcsak az összehasonlító néprajzi kutatás.

121 A keleti párhuzamok során olyan fej faszerű fépződményeket ismerünk meg, amelyek a gombosfákkal mutatnak rokonságot. A különböző szibériai nomád népek halottkultuszában fontos szerepet játszott a lándzsa, a kopja. Kitűzték a sátor elé, ha beteg volt az illető^ de a sírra is állították (kara kirgizek, baskírok, kazakok stb.)

122 Tulajdonképpen ez a szokás, illetve ez a szokás-motívum bukkan fel a magyarság későbbi zászlós temetkezésében. A lándzsára zászlót kötöttek a gyász kifejezéseként. A sírba tűzött zászlós kopja hagyománya a katona népek halottkultuszában is jelentkezik. DOUSA, Georgius leírása alapján tudjuk, hogy a törökök is lándzsát (hastae lignae) szúrtak az elesett harcos sírjába, de azt cselekedték a magyar végvári katonák is. A fejfa tehát újabb jelenség a magyarság halottkultuszában, léte nem kifejezetten magyar etnikus sajátosság, egyetemes jelenségnek tekinthető. Azonban, a halottas, temetkezési ceremónia révén sajátos etnikai karakterrel ruházódik fel a fejfaállítás szokása, amely erőteljes keleti hatásokat tükröz. A fejfák formakincse sok archaikus vonást őriz, illetve felveti az archaikus kapcsolatok lehetőségét, amelyek azonban közvetlen módon nem bizonyíthatóak, az évezredek változásai miatt. IRODALOM APOR Péter 1978. Metamorphosis Transilvaniae. Bukerest. ÁDÁM Gerzson-JOÓ Imre 1896. A Nagy-Kőrösi ev ref. Főgymnasium története. Nagykőrös. BALASSA Iván 1947. Gombfa-faragás a háromszéki Bodoson. Erdélyi Múzeum LII. Kolozsvár. 1973. A magyar temetők néprajzi kutatása. Ethnographia LXXXVI. 225-242. BALLÁ Gergely 1970. Körös Városa Históriája. In: Ballá Gergely nagykőrösi krónikája( Közreadja Tőrös. László). Nagykőrös. BÁN Aladár 1906. Falvak, épületek és temetők Karjala végvidékein. Néprajzi Értesítő VII. 263-275. BÁTKY Zsigmond 1904. Adatok a kopjafákhoz. Néprajzi Értesítő V. 107-110. BERNARIK Rudolf 1927. Cintoriny na Slovensku. Pozsony. BENDA Kálmán 1976. A reformáció Magyarországon. Valóság XIX. 12. sz. 19-30. BENAC, Alojz 1959. Sculpture mediavale primitive. Ljubljana. BENE Lajos 1905. Kalotaszegi fejfák. Erdély, 118-121. BREDT, F. M. 1916. Friedhof und Grabmal. Düsseldorf. BUDENCZ József 1896. Bálvány és fejfa. Ethnographia XVIII. 117-124. 120 KOCZOGH Ákos, 1979. 85. 121 Vö. HOPPAL Mihály, 1982.; KOVÁCS László, 1982.; TETTAMANTI Sarolta, 1982. 122 Vö. KOVÁCS László, 1972.