Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra
hasonlóak a napjainkban is fellelhető karók, rudak, amelyeket a sírhantra állítanak (pl. Zalán v. Háromszék megye). Ilyen jellegűek többek között a kövendi fejfák is (4. kép). Egyes vidékeken (I. térkép) szokásban van a lábfák állítása is. Nemcsak a fejhez, hanem a sírhant lábfelőli részéhez is állítanak egy fejfaoszlopot (15-16. kép). Díszítettségük nagyon hasonló a gombosfákéhoz (pl. a Fekete-Körös vidékén 109 ). A lábfák eredetét a kutatók többsége a koporsó vivő fákban látják, amelyet a sírhantra állítanak. 110 Tulajdonképpen, a fejfák és lábfák „keletkezése", eredete ezekkel a koporsó vivő fákkal magyarázhatók. Siklódon (Siclod v. Udvarhely megye) napjainkban is megfigyelhető ez a jelenség. A koporsót rendszerint (a felnőttet) három rúdon viszik a temetőbe. A sír behantolásakor az egyik rudat a fejhez, a másik kettőt pedig a lábhoz tűzik le. A koporsó vivő rudak, egyszerűen, díszítetlenül töltik be a sírjel funkciót. 111 Tehát, a fejfák és lábfák széleskörű elterjedése a koporsó vivő fák sírjelként való funkcionálásával kapcsolható össze. Mint századunkban - s napjainkban is - sok helyen az egyszerűbb megmunkálású koporsó vivő fát szúrják a sírhantra, amelyek mint fejfák, s lábfák funkcionálnak tovább. Ezt a funkciómódosulást kell tekintenünk az utóbbi kétszáz esztendőben virágzó fejfakultúra alapjának. A XVIII. század végétől mindinkább elterjedő fejfák egyre díszesebbé válva, magukon viselték a kor művészeti stílusának hatását, amelyet ékesen bizonyít a korabeli fejfa terminológia megváltozása is. A XVIII. században „fejéhez való fa", „főtül való fa" néven emlegetett fejfa a XIX. század első felében vált „gombosfává", amely szükségszerűen - magában rejti a sírjel díszítettségének fejlődését is. A gombosfák a XIX. század második felében érték el a legdíszesebb állapotukat. A gomb, vagy gombos díszek mellett dominánsakká váltak a különböző tulipán, rózsa, csillag alakú ornamens elemek. Ezek a művészeti hatások a Duna-Tisza köze gombosfa kultúrájában is kimutathatóak, de legjellemzőbbek pl. a háromszéki, erdővidéki és sóvidéki székely temetőknek gombosfa díszítettségében. A díszes gombosfák a XIX. század végének historizáló, szecessziós művészeti áramlatát tükrözik. 112 Ha a gombosfák elterjedését vizsgáljuk tüzetesebben (I. térkép) szembetűnik, hogy Erdély protestáns székelyek lakta vidékein, valamint az egykori alföldi hódoltsági vidékeken találhatók meg. Elsősorban ez a tény szolgált táptalajul a gombosfáknak a harci fegyverből, kopjából történő eredeztetésének. A XIX. század historizáló, romantikus felfogása könnyen hajlott arra a nézetre, hogy a fejfák a harci fegyver (a temetési ceremónia segédeszköze) fejleményei volnának. 113 109 GYÖRFFY István, 1916. 114. 110 GYÖRFFY István, 1916-112-114.; KÓS Károly, 1978. 94-98.; DANKÓ Imre, 1976. 32-3^ 112 Itt szükséges utalnunk azokra a művészi rajzokra, amelyek Kós Károly s mások által (pl. Nóvák József Lajos) tették ismertté Kalotaszeg, Háromszék, s más vidékek fejfakultúráját. A fejfák díszítettsége századunk elején érte el a legmagasabb fokot. Ez után következett be a formakincs nagymérvű elszegényedése (pl. a kalotaszegi Kőrösfő díszes fejfáit egyszerűbb formájú, és fej részén vésett díszítésű fejfák váltották fel), illetve fokozatosan bekövetkezett a fejfaállítás szokásának megszűnése is. Pl. Nóvák József Lajos 1921-ben rajzolta le a zaláni (v. Háromszék m.) temető gazdag gombosfa anyagát (közli VARGA Gyula, 1977. 221.), amely egészében eltűnt. Napjainkban kővel jelölik a sírokat, s ahol nincsen, ott karókkal, melyek eredetileg a koporsó vitelére szolgáló fák voltak. A szintén háromszéki Bosos gombosfáiról BALASSA Iván írt tatanulmányt (BALASSA Iván, 1947.), de ennek a fejfaanyagnak ma már hírmondója sincsen a temetőben. Mindez nemcsak a sírjelölés változását erősíti meg, hanem egyben alátámaszjta a szokás, a díszes fejfák újabb hagyományszerűségét is. 113 Vö. SZINTE Gábor, 1901., 1905.; FÜLÖP István, 192.; ROEDIGER Lajos, 1903.; BÁTKY Zsigmond, 1904.; BENE Lajos, 1905. Cs. SEBESTYÉN Károly, 1905. stb.
