Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra

15. kép. Lábfák. Magyarléta (Litemi de Sus), v. Torda-Aranyos m. Románia. Szilágyi Miklós felv. 1969. tást, miszerint a fejfaállítás szokása a XVIII. század végétől terjedt el. Ennek további bizonyításában segítségül lehet a fejfák díszítésmódjának vizsgálata is. Mint említettük, a fejfák XVIII. századi megnevezése „fejéhez való fa"-ként ismert. A nagykőrösi 1771. évi adat már utal a faragott voltára, mégis a „főtől való fa" terminológiával jelölik. A XIX-XX. században használatos gombosfa név csupán a XIX. század első felében jelent meg. Tulajdonképpen, a fejfa név változása jelzi egyben a díszítettség minőségét is: gombos faragottságot. Ha tüzetesebben vizsgáljuk pl. a Nagykőrösön, Dunavecsén található gombosfákat (11-12. kép), akkor a díszítésmód fejlődésében a klasszicista hatást is felfedezhetjük. A gombosfáknak, mint a díszítésmód fejlődésének egyik fokozatát a szentesi gombosfák esetében is megállapíthatjuk. Ma is található olyan egyszerű fejfa, amely tulajdonképpen egy megmunkálatlan fatörzs, s amely minden bizonnyal a korábbi évszázadban általánosabb forma lehetett, mint a gombosán díszített fejfa (13-14. kép). Egyszerűbb megmunkálásuk, s gombos csúcsvégződésük közvetlenül azt a hatást tükrözik, mintha a harci fegyver, a kopja, vagy lándzsa további fejleményei volnának.

107 Végeredményben, a gombosfa formakincse vezethet minket a fej fa-kialakulás eredetének legracionálisabb magyarázatához. Mint említettük, egyes Kisküküllő folyó menti helységekben a sírra egyszerű karókat tűztek, amelyekre alkalmasint szalagokat is kötöttek.

108 Tehát, a fejfa nagyon egyszerű formakiccsel rendelkezett. Ehhez 107 CSALOG József, 1957. 108 SÁMUEL Aladár, 1918. 102.