Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Novák László: Temetés és sírjelölés Magyarországon különös tekintettel a fejfákra
ben elterjedtek Magyarországon, s jellegzetes jelenségei a XVII-XIX. századi temető kultúrának. Nemcsak Erdélyben találhatóak meg, hanem más vidékeken is, így az Alföldön. Rendszerint a nemes családok mellett humanista tudósok (pl. Hatvani István professzor), kiváló szakemberek (pl. Misztótfalusi Kis Miklós), és rangos mezővárosi polgárok sírjaira állították, illetve fektették. A XVII. század első feléből tudjuk, hogy egy marosvásárhelyi módos polgár, Nagy Szabó Ferenc 17 forintért csináltatott „ormos" koporsó követ magának, és Kolozsvárról vitette a vásárhelyi sírkertjébe." Ilyen koporsó alakú sírkövet, ún. baskövet tettek Vargyason, Biharcfalván, Dalnokon, Sepsiszentgyörgyön, Bodoson, Nagybaconban, Székelyszáldoboson, Erdőfülén is többek között a sírra (7-8. kép). Debrecen temetőiben is az ilyen alakú sírkövek voltak a jellemzőek. A Dobozi temetőben temették el Méliusz Péter református püspököt, akinek sírkövet 1572-ben fektettek. Hasonló alakú követ tettek Komáromi Csipkés György sírjára is 1678-ban. A XIX. század első felében készültek az utolsó koporsó alakú sírkövek. 78 A kecskeméti református öregtemetőben is hasonló köveket helyeztek a sírokra. Az 1496-os katolikus temetési rendtartás szerint a kő mellett deszkával is borították a sírokat. Tekintettel arra, hogy a fa gyorsan pusztul, így nem maradt ránk ilyen síremlék. Tudjuk azonban, hogy a főúri pompás temetés során fából készített epitáphiumot is vittek a gyászmenetben, amelyet a templom falán helyeztek el. így maradt ránk I. Rákóczy Ferenc epitáphiuma is. 7y A XVII. századi gazdag levéltári forrásanyag alapján Nagykőrös mezőváros temetőjének viszonyaira ismerünk adatokat. Kifejezetten síremlékekről nem történik említés. A tanácsi számadáskönyvekben ugyan részletesen feltüntetik a temetkezés során felmerült összes kiadásokat, azonban sírjelre utaló adatok nincsenek. Pl. 1636ban a számadó második bíró feljegyezte, hogy „Kadasnetul szömfödélnek 6 singh giolcsot f i dn 5 ismét haro szal dezkat d 60 Lecz szöget d 5 Mester Uramnak hogi el temette d 15" fizetett ki a mezőváros pénztárából. Bár konkrét sírjelekre nincsen adat, azonban a temetés módjára van. A számadáskönyvben följegyezték 1635-ben: „Kirally Gergöllytül, Pótharazty Erdőn vöttünk az Temetésnek fat f 6 dn". Ugyancsak 1635-ben jegyezték be a számadásba, hogy a tanács „Az szombatiaktul 80 az Temetesnek való Kapukra 3 singh vasat" vett 54 dénárért. 1641-ben arról van tudomásunk, hogy „Czuti István az Temető fajaért ados birsaggal", 1 tallérral, mert nem tett eleget a cummunitás akaratának, nem vitt fát, s ezért megbüntették. 81 A nagykőrösi XVII. századi adatok a sírépítményre vonatkoznak, nem a sírjelre. A „temetésnek való fa" a sírhantra kerülhetett a hagyományoknak megfelelően, vagy pedig bekerítették vele a sírt. Ez utóbbi állítást igazolja a „temetésnek való Kapu" megjelölés, amelyre vasalást is tettek. A XVI-XVII. századi adatok szerint, a kő és fa síremlékek mellett jeltelen sírok nem számítottak ritkaságnak. A koraközépkori temetők rendszerint „mezőkön", „kerteken", s a templomok körüli cintermekben helyezkedtek el, mint arról beszámol SAMORJAI János is 1636-ban. 82 A templom kertjében lévő temető sírjain voltak ugyan kövek, de kőnélküli sírok is voltak. Ezt példázzák a kolozsvári tanács 77 WEICHHART Gabriella, 1911. 93-9478 SÁPI Lajos, 1965.; A koporsó alakú sírkövek átlalánosabb elterjedtségének bizonyítéka, hogy megtalálhatók a zsidó temetőkben is (pl. Iasi, Siret). ERDÉLYI Lajos, 1980. 91., 102. kép. 79 THALY Kálmán, 1873. 686. 3o A XVII-XVIII. században a gömöri Rimaszombatból rendszeresen jártak Nagykőrösre vasárucikkekkel, különböző cserép edényféleségekkel stb. kereskedők. NÓVÁK László, 1978/b. 15. 81 NÓVÁK László, 1980. 82 SAMORJAI János, 1636. 188.
