Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Pintér István: Településnéprajzi folyamatok vizsgálatának és modellálásának néhány kérdéséről

két oldalát magában foglalja. Ugyanakkor kutatásaink azt bizonyítják, hogy szükség van ezen belül a telek morfológiai tulajdonságait takaró kifejezésre is.

11 A továbbiakban - visszaadva a kifejezésnek régi tartalmát - csak morfológiai kategóriaként értelmezzük, s hogy milyen esetben, milyen tartalommal, az alábbiakban visszatérünk rá. A telekforma helyett a telekkép kifejezést használjuk a következő értelemben: a település megnyilvánulási formája a településkép vagy falukép. A település legfontosabb eleme a telek, mint történeti-gazdasági kategória, megnyilvánulási formája a telekkép. A telekképnek két összetevője van: az egyik a telekforma - mint horizontális és morfológiai kategória - vagyis, a beltelek alakja és a beltelek funkcionális egységeinek alaprajzi elrendeződése (funkcionális egység: a telek olyan létesítménye, amely meghatározott igényeket, igénycsoportokat elégít ki, funkciókat tölt be). A másik komponens vertikális és funkcionális jellegű, tehát a funkcionális egységek térbeli realizálódása az alapkeret függvényében. Szükségszerű egy olyan új kategória bevezetése is, amelyet az előbbi definícióban már használtunk mint a telekképet kialakító kategóriát. Ez az alapkeret. Az első ábra segítségével igyekszünk felvázolni azokat a belső összefüggéseket, szerkezeteket s külső tényezőket, amelyek létrehozzák, majd meghatározzák mindazt, amit az előzőekben telekképnek neveztünk. Ezt a telekképet kialakító, a telekkép fejlődését meghatározó rendszert alapkeretnek nevezzük, (i. ábra.) Az első szint elemeinek kielégítésre váró szükségletei - összetevőinek megfelelően - kettős jellegűek: egyrészt szociális, másrészt gazdasági. A szükséglet jelentkezése és a szükséglet kielégítése közé a funkciót rendeljük, így az első szint szükségleteinek megfelelően beszélhetünk szociális és gazdasági funkcióról. Ez a két funkció a szükségletek kielégítésére létrehozza mindazt, amit a kutató a telekképben ragadhat meg. A szükségletek azonban nem direkt módon - az első két szint és a negyedik szint elemeinek egymáshoz rendelésével - realizálódnak, hanem a harmadik szint közbeiktatásával, azon mintegy átszűrődve. A harmadik szint által nyeri el a telekkép azokat a végleges jellemzőit, tulaj donjegyeit, amelyeket még az első szint alapozott meg. A telekkép kialakulásával a szükségletek egy speciális csoportja nyert kielégítést. Egyéb, nem a településnéprajz vizsgálata alá tartozó szükségletek realizálását (X., Y.) nem feladatunk nyomon követni. Az alapkeret funkcionális ösztönző ereje kialakította, s a továbbiakban szüntelenül fejleszti vagy elsorvasztja mindazt, ami a telekképben fogható meg. Az alapkeret-telekkép viszonylatban az alapkeret a domináns, természetesen a telekkép visszahat az alapkeretre, de ennek jelentősége elenyésző, az alapkeret mindenre kiterjedő meghatározó szerepével szemben. Az alapkeret és a telekkép kapcsolata csak folyamatában vizsgálható. Statikus, a telekképet mozdulatlannak tekintő kutatás hamis eredményt nyújt. A telekkép bizonyos ideig kétségtelenül mozdulatlannak tűnik, belső struktúrája azonban ekkor is állandó átrendeződés alatt áll a mindenkori szükségleteknek megfelelően. A telekkép fejlődését, jellegét csak az időben kiterjesztett kutatás mutathatja be reálisan. Dolgozatunk második felében kísérletet teszünk arra, hogy az alapkeret-idő-telekkép hármas rendszerének összefüggésében településnéprajzi folyamatokat ismerII Szuhafő 20. századi településrendszere kialakulásának során az átrendeződési szakaszok térben és időben elkülönültek, ez a jelenség olyan sajátságos településnéprajzi viszonyokat eredményezett, hogy a település két strukturális egységében a funkcionális meghatározottság teljesen azonos, a telekformák azonban különbözőek. A szakirodalomban használatos, morfológiai és funkcionális tartalommal egyaránt bíró „telekforma" mint terminológia, nem alkalmas ezeknek a jelenségeknek a differenciált kifejezésére.