Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XVI. században
csupán külső formájában kurgántemetkezés. A Kunszentmárton-jaksorérparti és vélhetően a felsőszentkirályi sír pedig kurgánnélküli temetkezés (aknasír) volt. A kun köznép feltehetően már a 13. század második felétől nagysírszámú szállástemetőket hozott létre. 33 Azonban amíg az egykori Cumania területén előkerült száílástemetők legalábbis eddig síktemetőknek bizonyultak, a magyarországi feltárt szállástemetők minden esetben történetileg korábban épített kurgánokba történő utántemetkezések, függetlenül attól, hogy a kurgánon a temetkezés megindulásakor állott-e korábban épült templom, esetleg templomrom, vagy nem. A 14. század közepétől pedig a magyarországi kunok hagyatéka már csupán ezekben a szállástemetőkben követhető nyomon. A szállástemetőkön belül az egymást át- és átvágó temetkezések között a temetőtérképek tanúságai alapján sírcsoportokat, feltehetően kiscsaládi egységeket lehet elkülöníteni. Minthogy a kunok vezetőrétege a temetkezési szokásokat tekintve is élesen elkülönült a köznéptől, ily módon a temetkezéseikből levonható tanulságokat helyesebbnek tűnik külön értékelni. A vezetőréteg hagyatékát képező sírok tájolásuk szerint nem különböznek az egykori Cumania területén feltárt kurgántemétkezésektől. Ugyanaz a két fő tájolási típus, a nyugat-keleti (Homok-Óvirághegy) és a kelet-nyugati (Felsőszentkirály = DK-ÉNy, Kunszentmárton-Jaksorérpart = ÉK-DNy) fordul elő Magyarországon is. (Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a temetkezések a két tájolási főiránytól 40°-kal eltérhetnek déli, ill. északi irányba.) Az elhunytakat általában koporsó nélkül temették el (Felsőszentkirály, Kunszentmárton-Jaksorérpart, Homok-Ó virághegy), de előfordult koporsós temetkezés is (Csólyos). A sírgödröt fedő faépítmény szerkezetét eddig vagy nem figyelték meg, vagy nem is voltak. A magyarországi kun vezetőréteg hagyatékaként meghatározott 8 temetkezés közül eredetileg legalább 5 sírban a lovastemetkezés valamely típusa őrződött meg számunkra. Ezek közül 2 temetkezés közelebbről nem határozható meg, 1 sírból csupán a lószerszám került elő (lószerszámmal való, ill. jelképes lovastemetkezés), 2 sírban pedig a halott mellé eltemették a lovát is (teljes lóváz). Utóbbi jelenség egyenes párhuzamai egy évszázaddal korábbról a szovjet kutatók véleménye szerint !l éppen a kunok megjelenéséhez köthetők. De ugyancsak az egykori Cumania lakosságának temetkezési szokásai között előfordul a jelképes lovastemetkezés is. 3d A magyarországi kunok vezetőrétege temetkezési szokásainak specifikuma, a lovastemetkezés (vagy a jelképes lovastemetkezés = a lószerszám eltemetése), a történelem folyamán elenyészett. Ezt a pogány szokást semmilyen módon nem lehetett a christianizált keretek közé beiktatni, s a magyar népi kultúrában századokra megőrizni. A pogány szokások továbbélése, azoknak a profanizált keresztény temetkezési rendszerbe való beillesztése révén, a köznép nagysírszámú szállástemetőiben figyelhető meg. S jóllehet - SZABÓ Kálmán szavaival élve: ,,A legtöbb sírban kevés a tárgyi emlék. Egyik sírban egy ruhadíszt, a másikban egy pitykegombot, vagy egy pár hajkarikát, esetleg egy gyűrűt találtam." - vagyis a szállástemetők nem különösebben leletgazdagok, mégis az egyre szélesedő feltárások az egykori, feltehetően igen gazdag temetkezési szokásrendszerből mind több elemet hoznak felszínre. Bár 33 PÁLÓCZI-HORVÁTH 1973a, 245, HORVÁTH 1976-77/1, 118. 54 FEDOROV-DAVIDOV, 1966, 126-127, 145. 35 PLETNEVA 1958, 176.
