Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

A lakodalom tárgyi feltételei' A lakodalomban az áldomás az ifjú pár egybekelésének megünneplését szolgálta: ez volt az étkezés. Az étkezéseknek az előkészületekkel együtt öt alkalommal volt meghatározott az ideje és rendje: a kézfogói vacsorán, a lakodalmi ebéden és vacsorán, a hérészes ebéden és a záróvacsorán. A kézfogó étrendje a következő volt: 1. Csigásleves hússal 2. Töltöttkáposzta (régen savanyú leves) 3. Sülthús 4. Tészták: perec, fánk, kürtőskalács és apró sütemények 5. Ital: pálinka, bor, sör. A három fő fogást a násznagy „felszólta". Először ő vett mindenikből, utána sorra a többi résztvevő. A lakodalmi ebédnél a násznagy, ill. a kiadó gazda felkérésére ültek asztalhoz a vendégek. Az étkezést pálinkázással kezdték: felváltva keserű és mézes pálinkát ittak. Közben tésztákat raktak a vendégek elé: csörögét, fánkot, kürtöskalácsot és perecet. Ezután következett az előétel, amely fasírozott volt. Kb. 1-1,5 óra után behozták a csigáslevest, elsőbben a násznagy elé téve a velőscsontos, felvirágzott tálat. A következő fogás a pörkölt volt, ezután bort hoztak. Végül a maradék tésztákat fogyasztották el, de ahol üres volt vagy félig üres a tál, ott rögtön feltöltötték. Az ebéd fogásait (a pálinkától kezdődően minden új ételt) a vőfér, ill. az első legény szólta fel. Vacsorára savanyú levest és sült húst ettek, pálinkát és bort ittak. A vacsora minden alkalommal alárendeltebb szerepű volt az ebédnél. Amíg az ebédek esetében a hangsúlyos rész az étkezés és az étkek voltak, addig vacsorakor a hangsúly a közös mulatáson volt, amelyet az étkezés csak kiegészített. A hériszes ebéd volt a legbőségesebb: először pálinkáztak, majd tésztákat: kalácsot, kürtőst, pánkot (fánk) ettek. Ezután következett a fasírozottból, májas- és véreshurkából, sajtból, tepertőből és zöldségből álló előétel. Ezután hordtáik be a „vőférek", a „nyiszorók" és még néhány rokon lány az első rend tál ételt: a csigáslevest. Ezt követte a sült, a töltött káposzta, majd a kocsonya. Ebéd közben bort ivott a vendégsereg. Az előétel kivételével az első „vőfér" minden fogást felszólt. A lakodalom záróvacsorája tulajdonképpen a megmaradt ételek elfogyasztásából állt: fasírozott, pörkölt, töltött káposzta és tészták. Minden étkezésnél szerepelt a kalács, amelyet már Apor Péter is minden étkezés velejárójaként említ. Az étkezések előtt és után a násznagy, ill. a kiadó gazda vezetésével imádkoztak az asztalnál ülők. A hériszben étkezés előtt a násznagy, étkezés után a kiadó gazda vezette az imát. A hálaadás az áldomás velejárója volt. A tárgyi feltételek közé tartozik a lakodalmi szertartás főszereplőinek és tisztségviselőinek az öltözete is. Természetesen, a lakodalom valamennyi résztvevője ünnepi viseletben volt. Azonban meghatározott színű viseleti darabokat csak a menyasszony, a vőlegény, a násznagyok és a kiadó gazda, valamint a bekísérő lányok viseltek. Közülük is a legszigorúbban előírt viselete a menyasszonynak, majd újmenyecskének és a bekísérő lányoknak volt. A kézfogó vasárnapján a menyasszony pártában, piros vállfüs ingben és cifra kötőben ment a templomba, ruházatával is jelképezve mátkaságát. 34 Módszertanilag GYÖRGYI Erzsébet tanulmánya volt útmutató. L. GYÖRGYI Erzsébet, 1962. 3-90.