Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

vekedett meg, hisz a sirató, a jegyruha és jegyajándék átadása a jövendő férje házába való elmenetelt készítette elő. A szülőktől való búcsúzáskor aktív, cselekvő résztvevőkké váltak mindketten és ez az aktív szerep az avatással megerősödött, s ezzel a közösség teljes jogú tagjaiként ismerték el őket: a többi házasemberrel egyenlő jogokkal és kötelességekkel. A hérész idején már ők lettek a cselekvő főszereplők. A lakodalmi események irányítója, fő tisztségviselője és a lakodalom rendjének biztosítéka a násznagy és a kiadó gazda volt. A vőlegény részéről a kérő násznagy vagy első násznagy -f- Péter (Janibandi) István volt, a vőlegény keresztapja, az örömanya sógora (unokatestvérének a férje). A kiadó gazda Kispál András volt, a menyasszony nagybátyja, a menyasszony anyjának testvéröccse. A kézfogótól kezdve ők irányították az eseményeket. A köszöntők, az áldásos jókívánságok elmondása az ő feladatuk volt, de a közösség avagy az egyén nevében is ők beszéltek. Tulajdonképpen a lakodalom főszereplőinek és az örömszülőknek szószólói, a lakodalmi közösség irányítói voltak. Felügyeltek az események egymásutániságára, de a lakodalom menetének rendjére és a résztvevőknek az alkalomhoz illő viselkedésére is. Mivel a házassági cselekményekben a vőlegény a kezdeményező fél, ezért a násznagyra is nagyobb feladat hárult, mint a kiadó gazdára. Ez annál inkább is természetes, mert a násznagy a vőlegényt, a kiadó gazda a menyasszonyt, de mindketten a két-két örömszülőt is képviselték. Szerepük csak az avatás után csökkent. Ahogy képviseltjeik a házas emberek és asszonyok közösségének teljes jogú tagjai lettek, ők úgy vonultak vissza, beolvadva a hérész vendégei közé. Feleségeik Péter Kata násznagy asszony (az örömanya unokatestvére, a vőlegény nagynénje) és Vincze Tímár Erzsi kiadó gazdáné (az örömanya sógornője, a menyasszony ángya) szerepe az urukénak volt a függvénye. Mint a házasulandókhoz legközelebb állók, a legjelentősebb események aktív résztvevői voltak: a menyasszonyöltöztetésnél a kiadó gazdáné segített a ruha felöltésében; a jegyruhát a násznagyasszonyok vitték és adták át; a kontyolásnál mindketten jelen voltak, sőt a menyecskefátyolt és kontykarikát a násznagyasszony készítette elő. Mindezeken kívül az események alárendelt cselekvői voltak férjük mellett: a kézfogói lakománál, az ágyvitelnél és a polgári esküvő idején. Az asztalnál középen, a fő helyen ülő násznagyok és kiadó gazda mellett volt az ő helyük is, kivéve a lakodalmi ebédet, amikor felszolgáltak. A lakodalomban a násznagy mellett jelen volt a segédnásznagy Lovász Ferenc (az örömapa testvére és felesége Kata) is, akinek szerepe a kérő násznagy kísérésében és a rendre való felügyeletben merült ki. Az örömszülők legfőbb feladata a lakodalom anyagi fedezetének a biztosítása és a vendégek meghívása volt. A két lakodalmas ház gazdáiként álltak a fő helyen, de nem irányítottak, viszont megbízóik voltak a tényleges irányítóknak. Az utóbbiakhoz viszonyítva az örömszülők a lakodalom eseményeinek csak szemlélői voltak, de az egybegyűltek tiszteletének - mint az ifjú pár életadói és felnevelői - középpontjában állottak. A vőlegényes ház tisztségviselői voltak a vőférek: Lovász Jenő és Lovász Ferenc, a vőlegény testvérei. A násznagy munkáját segítették, időnként kiegészítették. Az ö feladatuk volt a vendéghívás és a vendégek összegyűjtése, a fő étkezéseknél az ételek felszolgálása. A vőlegény követei voltak a menyasszonynál a jegyajándék átadásakor, a szülői háznál az utolsó vacsora elfogyasztásakor, de a vőlegényt legényként képviselték, amikor esketés után megőrizték - avagy ha kellett kiváltották - a menyasszonyt, amikor meghívták a lányos ház vendégeit a hériszbe. A násznagy képviselői voltak