Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

S. Lackovits Emőke: Egy hagyományos kézfogó és lakodalom változása Kalotaszentkirályon

Az általam 1975-ben gyűjtött is vizsgált lakodalom három fő mozzanatra tagolható: 1. az előkészületek 2. az esketés, utána a menyasszony kibúcsúzása a szülői háztól, és beköszönése a vőlegény szüleinek házába. 3. az avatás és utómulatság. A három fő mozzanat apróbb, láncszerűen egymáshoz kapcsolódó részekből áll, amelyek a végső cél elérését támogatják. Űgyis jellemezhető az egész, mint egy nagy színjáték, amely felvonásokra, jelenetekre, képekre bomlik, szorosan meghatározott időben követve egymást. A lakodalmi előkészületeket a leánykéréstől számítjuk, azaz a lakodalom előtt egy esztendővel kezdődtek. Ez az az időszak, amikor a házasulandók felkészültek új, közös életükre és az édesanya által éveken át készített kelengyét anya és leánya együttes erővel a hagyományoknak és az új szokásoknak megfelelően teljessé tették. Ennek az egy esztendős időszaknak az első mozzanata a leánykérés, 1974 márciusában volt. A kézfogó kitűzött napja előtt egy héttel az apa és fia bekopogtak a menyasszonyjelölt szüleihez, ahol már terített asztal várta őket. Ök 1 liter pálinkát vittek magukkal. Az apa a következőket mondta: „Megkérem Miki fiamnak Ibolya leányukat". Ekkor állapodtak meg a kézfogó időpontjában is. Ezt Jankó János második kérésnek írta le, amelyet egy harmadik kérés és háztúznéző követett, majd következett a kézfogó. A vizsgált időpontban ezt a leánykérést egy hét múlva a kézfogó követte. Szombat este a lányos háznál összegyűltek a közeli rokonok (a testvérek, a szülők testvérei) és a legközelebbi barátnők, valamint a kiadó gazda Kispál András és felesége Vincze Tímár Erzsi. A legényes háznál ugyancsak összegyűltek a közeli rokonok, a legénybarátok, valamint az első (kérő) násznagy Péter (Janibandi) István (aki azóta egy baleset áldozata lett) és felesége a násznagyasszony Péter Kata. Néhány falás étel és pálinkázás után nyolc órakor - mindig csak páros órában! -a legényes ház vendégei átmentek a lányos házhoz. Mielőtt azonban kiléptek volna az ajtón, az első násznagy egy köszöntőverset mondott el.' A lányos házhoz megérkezvén verses párbeszéd kezdődött az első násznagy és a kiadógazda között. A násznagy szállást kért, amely kérésre a kiadó válaszolt. Ezután a násznagy elmondta jövetelük okát, bibliai példákon keresztül előadva a házasság történetét. A kiadó hasonló példákat felhasználva válaszolt, majd a násznagy a korábbi egyezségre - leánykérés - emlékeztette a lányos ház népét, jegyváltásra felállítva a fiatalokat. Ibolya Miklós bal oldalára állt, majd Miklós átadta neki a jegygyűrűjét, amelyet azután ő húzott fel vőlegénye bal kezére. Ezután Miklós menyasszonya bal kezére karikagyűrűt és pecsétgyűrűt húzott. Ezt követően adta át a menyasszony a jegyet a vőlegénynek. A jegy 18-24 db négybe hajtott és egymásra rakott férfizsebkendőből állt. A felső és az alsó fehér volt, amelyre körbe díszítésnek piros szalagot varrt a menyasszony. A vőlegény felső zsebébe pedig fehér díszzsebkendőt tett. A jegyet a vőlegény hazavitte és lakodalomig nem vette elő. A jegyváltás után a násznagy hitelesítette a megtörténteket és életreszóló jókívánságokat mondott az új jegyespárnak. Ez az aktus áldás volt az elkötelezettséget kinyilvánító ifjakra. A kézfogó pedig megállapodás, a 7 A verseket, köszöntőket és búcsúztatókat terjedelmes voltukra való tekintettel nem közlöm. Tartalmukban hasonlóak a magyar nyelvterület más vidékein elmondottakhoz.