Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Fehér Ágnes: a szomszédság intézménye Tépe községben

nyok találkozási helyei voltak, tipikusan női összejövetelek színhelyéül szolgáltak. A szomszédasszonyok együtt indultak el a fonóba, és általában együtt mentek haza. A társasösszejövetelek egyik formáját a „csigacsinálók"

23 szolgáltatták, ahol főleg a közeli és távoli szomszédság asszonyai, lányai dolgoztak. Ha beteg a háziasszony, szomszédasszonyától állandó segítséget kap, visz neki a főztjéből, besegít a ház körüli munkába, megeteti helyette az aprójószágot, felügyel a gyerekekre. A várandós asszonyt, a gyermekágyas nőt is igyekszik szomszédasszonya kikímélni. Ilyen nagyfokú segítséget természetesen csak a tőszomszédságban élő nők várhatnak el egymástól. A szomszédsági kötődéseknek számtalan formája létezik még. Ha valaki megbetegszik a háznál, a család gyakran a szomszéddal üzen a távolabb lakó családtagoknak, rokonoknak. A szomszédok, főleg a tőszomszédok gyakran mentek együtt a vásárba, piacra. Az eladnivaló, vagy vásárolt árut segítettek egymásnak hazaszállítani. A szomszédasszonyok főzés alkalmával nyersanyagot, fűszereket, edényeket adnak a másiknak. A következő alkalommal hasonló segítséggel „törlesztik" a kölcsönt. Ha a család tagjai nem tartózkodnak otthon, a tőszomszéd átveszi az érkező postai küldeményeket, leveleket, táviratokat. A szomszédok gyakran adnak kölcsön egymásnak a gazdasági, háztartási munkához különböző szerszámokat is. Házépítésnél, házbontásnál a ház meszelésénél a közvetlen szomszédság férfi tagjai minden esetben segítséget nyújtanak egymásnak. Hordják az anyagot, „padlásolnak . Ilyenkor a családtagokkal együtt étkeznek, a végzett munkát a segítséget kapó család egy másik alkalommal viszontmunkával honorálja. Természetes, és megszokott dolog, hogy a tőszomszédok a házat egymásra bízzák, ha el kell menniük otthonról, ilyen esetben a ház kulcsát is odaadják a másiknak. Disznóöléskor a tőszomszédokat és a távolabbi szomszédokat is meghívják, akik ilyenkor mindenben segítenek, kiveszik részüket a munkából. A férfiak segítenek megfogni a disznót, a leölt állatot megtisztítják, az asszonyok a konyhában segédkeznek. A munka elvégzése után megvendégelik a jelenlevő rokonokat, szomszédokat. Disznótor alkalmával minden esetben kóstolót visznek az egész szomszédságnak. A hagyományos paraszti társadalomban a szórakozási formákban is lényeges szerepet kapott a szomszédság intézménye. A család által rendezett társasösszejöveteleken a szomszédságot mindig ott találjuk. Régen is divat volt „névestéket"

25 rendezni, amikor kölcsönösen felköszöntötték egymást. A hosszú unalmas téli estéken a szomszédok elmentek egymáshoz „tanyázni"

20

. A szomszédolás télen vacsora után este 5-6 órakor kezdődött, és gyakran éjfélig is eltartott. Ilyenkor a szomszédos család tagjai férfiak, nők összeültek, megbeszélték az aznapi híreket, a gazdálkodás gondjait, problémáit, kártyáztak, nótázgattak, esetleg borozgattak_ is. Azokat a házakat, ahol különösen sok ember szomszédolt, „tanyacéheknek"

2

' nevezték. A „tanyázásnak" egy másik formája is ismeretes. A szombat délutáni, és vasárnapi, szomszédok közötti beszélgetéseket a ház előtti utcai kispadon, szintén így nevezik. Az „ünnepi szomszédság" kategóriája az emberi élet fordulóinak ünnepeinél funkcionál. A szülő nő, a gyermekágyas asszony házában ott találjuk közvetlen szomszédasszonyát. A születő gyermek keresztelőjére a közeli és távoli szomszédo23 Saját gyűjtésemből. Tépe, Hajdú-Bihar m. 24 Saját gyűjtésemből. Tépe, Hajdú-Bihar m. 25 Saját gyűjtésemből. Tépe, Hajdú-Bihar m. 26 Saját gyűjtésemből. Tépe, Hajdú-Bihar m. 27 Saját gyűjtésemből. Tépe, Hajdú-Bihar m.