Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Örsi Julianna: A szülők testvéreinek szerepe a nagykunsági családokban

ÖRSI JULIANNA A SZÜLŐK TESTVÉREINEK SZEREPE A NAGYKUNSÁGI CSALÁDOKBAN A társadalomnéprajzi kutatások széles teret szentelnek a vérségi csoportok bemutatásának. Pontos ismereteink vannak ma már a nemzetség, a nagycsalád, a család, mint csoport működéséről. Kevésbé kutatott azonban a nukleáris- és törzscsalád tagjain kívülálló vérrokonok egymáshoz való viszonya. Kivételt képeznek ez alól a rokonsági terminológiákat a maguk rendszerében bemutató tanulmányok. GUNDA Béla 1949-ben megjelent tanulmányában hívta fel a figyelmet a terminológia és a társadalomszervezet kapcsolatára.

1 BODROGI Tibor meghatározása szerint „A rokonsági terminológia szerves része a rokonsági szervezetnek, az alkalmazott terminusok köre többé-kevésbé fedi a rokonsági szervezetbe tartozó rokonok körét is. A terminológia, pontosabban a terminusok meghatározott kereten belül történő elrendeződése a rokonok egymáshoz való viszonyát is megadja, a terminusok azonossága pedig a rokoni jogok és kötelességek, a rokoni magatartás egyezésére mutat. Ugyanakkor az a tény, hogy egyes rokonokat rokoni terminussal, másokat enélkül szólítok meg, a szóban forgó kapcsolat társadalmi fontosságának is jelzője."

2 Morgan a magyar rokonsági terminológiákat az „uráli rendszer"-be sorolta. E rendszer népeinek rokonsági elnevezéseit megvizsgálva BODROGI Tibor arra a következtetésre jutott, hogy közös alapvonás volt, hogy a -f- 1 generációban a rokonokra külön-külön terminusokat alkalmaztak. ,,A magyar rokonsági terminológia rendszere a nemzetségi rendszer felbomlásáig az osztják-vogul szisztéma alapvonásait mutathatta (vagy attól lényegesen nem térhetett el) és ennek megfelelően az apai rokonokat koruk és nemük szerint (apai nagybácsi és gyermekei, apai nagynéni, vér szerinti testvérek) különböztetette meg. Az anyai nemzetség tagjaira alkalmazott kifejezések a nemzetség és vele együtt az exogámia megszűnte után fölöslegessé váltak, e rendszerből eltűntek és az egyedül fontos (névöröklés, utódlás stb.) apai ágnál alkalmazott terminusokat terjesztették ki az anyai rokonokra is, a megkülönböztetésnél csak a nemre és korra való tekintettel."

3 Anélkül, hogy a Magyarországon használt rokonsági terminológiákat teljes rendszerükben és földrajzi elterjedésükben bemutatnánk, vizsgálatunkat csak az EGO szüleinek testvéreire irányítjuk. Személyüket napjainkban a körülírás mellett legáltalánosabban a nagybátyám, nagynéném terminológiával fejezik ki országszerte. E terminológiák társaikkal együtt (unokabátya, unokahúg, unokaöcs, unokanéne, unokatestvér) nyelvújítás koriak, amint azt a nyelvészek kimutatták, és az irodalmi nyelv segítette elterjedésüket.

4 A megszólító terminológia leggyakrabban ezen kon1 GUNDA Béla, 1949. 231. 2 BODROGI Tibor, 1962. 136. 3 BODROGI Tibor, 1977. 30. 4 Ld. LÖRINCZI Réka, 1973. 223., LÖRINCZI Réka, 1980. 68.; SIMÁI Ödön, 1915. 106-116. p.