Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bereczki Imre: Adatok a Óberettyó-mente pásztorainak szellemi életéhez
A szintén pásztorkodó Gyányiak közül László, a ványai Aranykalász Tsz juhásza, szintén „uzoválta" a furulyálást sajátmagának. Unokaöccse Pista, atyaszegi csikós, a citera mestere volt. A bucsai Füzesiek közül id. Füzesi János lábas citeráját ma is elismeréssel emlegetik az Óberettyó mentén. Fia Mihály, aki az ottani „bitófa" mellett kondáskodott, furulyán, klarinéton és fuvolán játszott. Bátyja II. Füzesi János, klarinétos lett Gyarmaton. Finta Péter is furulyálással próbálta elűzni unalmát a Gástyáson. Kádár Gyula szerint csak a pásztor tud igazán mulatni, mert az múlatás közben táncol is. Benne van ebben, hogy a pásztor egyedül, tehát női partner nélkül is táncol. Ezt igazolta Makra Lajos, Szilágyi Kálmán, Vígh Kálmán kevi, Kegyes István és Retter György csudaballai, Kádár Ferenc és Zsigmond (Gyula fiai), Szálai Zsigmond dévaványai, Fias Bálint, Kapronczi József ecsegi, Csák Gergely cserepesi pásztor. Ezek, valamint a három Füzesi: János, Mihály és Imre táncát filmre vettük. Imre tánciskolát is alapított Cserepesen. Meg kell itt említenünk, hogy a bucsai Hámszárító csárda tulajdonosa, Koczka Pál, többezer dalt írt le kottával együtt kétkötetes, szépen bekötött gyűjteményében. Ezekből számos a saját kottázása. Gyűjteménye elején szerepeltek a módosító jelek. Bár kinn született a gyarmati és ványai határ közti Tótszigeten, holtig képezte magát. A jeles ványai Baldácsy báró gulyása, Gál Gergé, nemcsak az itteni unitárius egyház alapítója lett, hanem zenekart is szervezett, amit anyagilag támogatott. A betűvetéssel a múlt század utolsó évtizedeiben ismerkedtek meg a csikósok, gulyások gyerekei. Kukora Kiss Bálint nemcsak maga maradt analfabéta, hanem az maradt holtig a bojtára, Vígh Kálmán is. Legtöbb hasznát látták a pásztorok az iskolai tárgyak közül a számtannak. Hollósi Imre említette, hogy kiveréskor beírja a gazda nevét, jószága számát és jegyét. Aztán legeltetés közben előveszi kis jegyzőkönyvét, egyezteti a jószág jegyét a látottakkal, így tudja meg, hogy melyik jószág kié. Ismertem olyan kondást, aki járt ugyan iskolába, de mivel az apja kondás volt, ő a tanítási idő alatt a rektor disznóját őrizte. így aztán inkább numerát (rovást) használt a számadásnál, mint számot. Kovács János Körösladányban járt iskolába, s minden hónap elsején beírta magának, hogy kinek hány birkája van előtte. Szerinte az apja is tudott olvasni, s minden este lefekvéskor imádkozott. O. Szűcs Imre ványai gulyás - fennmaradt cselédkönyve szerint - írástudó volt. Rendszeretetére mutat a cselédkönyv gondos őrizete is. Kádár Gyulának, Finta Péternek hozzám írt sorai tanúskodnak írástudó voltukról. Kádár Gyula olvasni is szeretett. Különösen a mesét és az „istóriát" kedvelte. Az 1905-ös születésű Kerekes János szép írása miatt bekerült a leventeoktatók közé is. A három Hollósi ugyanúgy megtanulta a betűvetést, mint a hozzá hasonló korú kevi ember. Anyai nagybátyám, Hollósi Károly, 1935. januárjában átadott egy kézzel írt könyvecsketöredéket Okányban. A betűtípusok és a lapok szerkezete szerint az 1790-es években írták. Három kézírás szerepel benne. A miatyánk és a tízparancsolat latinul, tanító mesék magyarul, ezenkívül Pálfi nádorról írt adatok, a használt pénznemek s a tulajdonos gazdasági kiadásai. Az író sajátmaga által rajzolt képekkel illusztrálta a meséket. Az egyik bejegyző Hollósi István volt. Szépapám Hollósi Lajos valamelyik őse. Hogy hogyan volt rokonságban az egyik legelterjedtebb kevi pásztorcsaláddal, a Hollósiakkal, azt a fennálló egyházi törvény bürokratikus alkalmazása miatt nem lehetett még kutatni. Mindenesetre a nép gyermeke írta, s egyház- és irodalomtörténeti, valamint néprajzi szempontból ritkaság.
