Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Benkő Éva: Az ajándékozás szokásai a Szuha-völgyében

A keresztszülők keresztgyermekükkel szemben nemcsak ezeket a falu és a hagyomány által meghatározott kötelességeket teljesítették; ha módjuk volt rá, igyekeztek örömöt szerezni más alkalmakkor is, pl. ha az utcán találkoztak a gyerekkel cukorra való pénzt adtak neki. Konfirmáláskor is illett a keresztgyereknek ajándékot venni: bibliát, fehér ruhát, cipőt, könyvet stb. Ma már jóval nagyobb ilyenkor is a kiköltekezés: órát, láncot vásárolnak. A konfirmálás alkalmával ajándékot adtak a papnak is. Szuhafőn a szegényebbek csak süteményt vagy italt vittek neki, a derékiakF viszont meg is hívták a papot ebédre vagy vacsorára. Az egyház teljes jogú tagjai közé való ünnepélyes befogadás a serdülőkor idején történt. A lányok ekkor már javában a fonóba jártak pendergetni. Minden háznál volt fonó, de általában a barátnők egy-egy állandó háznál társultak. Szuhafőn ez a társulás is mód szerint történt, a derékiak (faluköziek) csak derékiakhoz jártak fonni. A háziasszony a többi leányt és asszonyt aszalt szilvával és vadkörtével kínálta a fonás közben, mondván: Attól lesz a nyál! A serdülő leányok és a fonás ideje alatt a házban tartózkodó legénykék, kamaszok (Szuhafő), suhancok (Alsószuha) között barátságok szövődtek. A falvak fiataljai a fonó mellett a különböző bálokon (farsangi, szüreti stb.). ismerkedhettek. Az alsószuhaiak gyakran átjártak Zádorba mulatni. Alsószuhán és Zádorban ilyenkor nem különültek el a falu fiataljai. Ha a nagyobb gazdák fiai bált rendeztek, oda aki akart, elmehetett. Szuhafőn azonban a faluköziek által szervezett bálba nem engedték be a szegénysor fiataljait mulatni. A legény annak a lánynak, akinek jelezni akarta, hogy tetszik neki, befizetett a bálra. Szüreti bál alkalmával egy fára fürtöket akasztottak, s aki megfizette a belépőt, az levehetett a fáról egyet. A farsangi bálba ételt (húst, süteményt) a lányok, bort és pálinkát a legények vittek. A legények adták össze a pénzt a zenészek felfogadására is. A zenészeket a pénzfizettségen kívül megvendégelték az éjféli vacsorával. Ha egy legény nótát húzatott egy leánynak, akkor azért külön fizetnie kellett a zenészeknek. A különböző vásárok is alkalmai voltak a szerelem- és házasságszerzésnek. A vásárfia a szerelem kimutatásának egyik módja volt.

18 A legények cukorral, édességgel, csonthajtűvel, művirággal, nyaklánccal, gyűrűvel kedveskedtek a leányoknak. A megajándékozott leány nem mindig fogadta el szívesen az ajándékot, félvén attól, hogyha összevesznek, akkor a legény majd felhánytorgatja a pénzköltést. A lányok többsége azonban örömmel és némi büszkeséggel fogadta az ajándékot, s otthon jól látható helyre tette, a falra vagy a tükörre akasztotta. Általános szokás volt komoly kapcsolat esetén a csörgős guzsaly ajándékozása. Az 1920-as évektől Zádorialván Molnár János („Rudi")

19 cimboráinak, a falubeli legényeknek potya pénzért guzsalykészítést vállalt. Az így elkészített guzsalyt aztán a legények szeretőjüknek ajándékozták. A jól sikerült munka után a „megrendelő" legény a guzsaly elkészítőjét meghívta a kocsmába egy áldomásra. A május elsejéhez kapcsolódó szerelmi ajándékozás hagyományos formája a májusfa állítás. Már április 30-án kimentek a legények az erdőbe 5-6 méter magas széplombú nyírfát, gyertyánfát, esetleg tölgyfát keresni. Ha megtalálták a nekik megfelelőt, azt kivágták, majd egymásnak segítve vállon behordták a fákat a faluba. Mielőtt odakötötték volna a májusfát a kiszemelt lányos ház kapujához, előbb 17 „Deréki" — ,,faluközi"-nek is mondják, Szuhafő nemesi levéllel bíró, jómódú gazdája. Részletesen: LAJOS Árpád i. m.-ből. 18 KATONA Imre: A magyar vásárok folklórja. In.: Vásártörténet-hídivásár. (Szerk.: SZŐLLÖSI Gyula) Debrecen, 1976. 125. 19 Molnár János (szül. 1905) Zádorfalva, Szabadság u. 42. sz.