Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Erdei Sándor: Vendiuszjárás a magyar, a szlovák és az ukrán néphagyományban

Nemegyszer mágikus cselekedetek, szerelmi jóslások is fűződnek a Vorotaj hoz. A lányok lefutnak a dombról, s mindegyik igyekszik elsőnek megérinteni a legközelebbi csűrt, akinek sikerül, az megy férjhez a leghamarabb.

9 OLEJNÍK Ján véleménye szerint a Vorotaj minden bizonnyal olyan kereszténység előtt szokás maradványa, amellyel a napot köszöntötték, annak visszatérését ünnepelték.

10 1863 és 1878 között szlovák szórvány települhetett Baskóra, hisz egy adat 1878ban szlovák-magyar nemzetiségűnek minősíti a falut.

11 Ha a szlovákok olyan területről érkeztek, ahol ismerik a Vorotajt, magukkal hozhatták a zempléni faluba. Ám az is igaz, hogy ennek a településtörténeti adatnak nem egészen bizonyos a valószínűsége, hisz ezen kívül más nem árulkodik a szlovákok jelenlétéről, s a szokás nevének sem kellett volna törvényszerűen megváltoznia. Ezt a feltevést igazolhatnák vagy elvethetnék azok a kutatások, amelyek azt derítenék ki, hogy a vendiusznak, V orotajnak milyen nyomai lelhetők fel a környékbeli szlovák településeken, illetőleg a hegység más községeiben. SZOKOLOVA, V. K. nagy gondot fordít könyvében a tél-tavasz találkozásának időszakában gyakorolt orosz, ukrán és belorusz szokások leírására, elemzésére.

12 A tavaszvárás ünnepéhez ún. tavaszénekek (vesznyanka, gaivka) kapcsolódnak.

13 Ezek azok a népdalok, amelyek a baskói népszokásból már kivesztek a kutatás számára. Ezeket a szláv nyelvterület sok falvában még a XX. század elején is énekelták. Galíciában is gaivka és gagilka a szokáshoz kapcsolódó ének neve. Belorussziában és Ukrajnában egyaránt ismeretesek voltak. SZOKOLOVA így ír a szokásról: ,,A lányok összegyűltek az utcán, végigmentek a falun és a tavaszhívogatót kezdték énekelni. Megfigyelték, hogy a kórusok felelgetnek egymásnak. Néhány helyen a lányok felmentek a ház, a csűr tetejére, a fákra és ott énekelték a tavaszi dalt. . . MAKSZIMOVICS hangsúlyozza, hogy a vesznyankát csak lányok énekelték (ez régtől fogva így volt szokás), míg a legények, bár ott voltak, nem énekeltek."

14 A tavaszvárás ünnepe később a fehéroroszoknál és az ukránoknál is elvesztette mágikus jellegét, a tavaszénekek átalakultak a lányok, legények évődő, tréfálkozó dalvaltásává s már a XIX. század végére Ukrajna nagy részén a fiatalok dalos, táncos, játékos összejövetele lett.

la A szokást már csak ilyen állapotában sikerült felgyűjteni Baskón. Áz ukrán népcsoport magával hozott folklórja a Zempléni hegység nemzetiségének környezetében még gyorsabban feledésbe merült, hisz különösen az ukránoknak volt gyors ütemű az elmagyarosodásuk. GYEJ az ukrán tavaszdalokat eredetük és funkciójuk szerint két csoportra osztotta: archaikus dalokra és újabb eredetű, stílusú dalrétegre. Valójában csak a dalhagyomány első, archaikus rétegében találjuk meg a vesznyankákat. A későbbi, másodlagos dalréteg nem kapcsolódik szorosan a tavaszünnephez, bármikor énekelhették őket.

10 A vendiusz esetében is már csak a szokást igazában nem jellemző, másodlagos dalréteget találjuk meg, ezek között is gyakran bukkanunk magyar nótákra. Ebben a dalhagyományban Ukrajnában is a szerelem az elsődleges téma, mint azt Baskón adatközlőim is elmondták a vendiusszal kapcsolatban. 9 OLEJNIK, J., 1978. 119. 10 OLEJNIK, J., 1978. 119. 12 SZOKOLOVA, V. K., 1979. 13 SZOKOLOVA, V. K., 1979. 78. 14 SZOKOLOVA, V. K., 1979. 78. 15 SZOKOLOVA, V. K., 1979. 78. 16 SZOKOLOVA, V. K., 1979. 78.