Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

22. kép. Előtornác, díszes mellvéddel, kb. 1910. Kisköre, Rákosi M. u. 14. sz. az előtornác adataink szerint az 1910-es években, addig a téglavörös festés tíz évvel később jelenik meg. Az udvar gazdasági építményei között a kamra fejlődése területünkön azonos irányvonalat követ. A XVIII. sz. viszonyai között a kamra funkciójú helyiség a lakás hátsó részében a pitvarból nyílt. Ez a forma szegényeknél a XX. századig megmaradt. Később a lakással egy fedél alatt, annak végén, de külön bejárattal épült, s ekkor már ,,kilső kamra" a neve (Poroszló) vagy „gabonás" (Pély). A nagyobb gazdák végül a háztól külön építik a „hambár"-t (Tarnaszentmiklós), vagy igényesebb formájában a magtárt. Tiszanánán két barokk oromfalas magtárt írhattunk le, amelyek építési ideje 1870 körül van, de hozzájuk hasonlókat a többi faluban nem találtunk. Az istállónak két formája ismeretes, az egyik a háztól külön épített tüzelős ól, a másik a ház végéhez ragasztott istálló. Tiszanánán, ahol a már említett etnikai keveredéssel kell számolnunk, a reformátusok udvarán „ól" van, a katolikusokén „istálló". Interetnikus hatásnak tulajdonítom, hogy nemcsak Tiszanánán, de Üjlőrincfalván is a katolikusok tüzeltek és aludtak a házhoz épített istállóban. Sarudon a tüzelős ólban lakott a fiatal pár, visszaemlékezések szerint sok gyerek ott nőtt fel.