Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Füvessy Anikó: Pénzásó Pistához, a tiszafüredi táltoshoz fűződő hagyományok
tudása. Több adat utal arra is, hogy azért lett a tudományai kevesebb, mert a másoknak megmutatott, ,,) 1 eldobbantott" kincsből nem részesítették. Tiszafüredre is egy bizonyos kincs kitermelésére jött, ezt kereste - bár igen rapszodikusan - egész itteni életében. Volt úgy, hogy éjjel is a gödörben ült, de volt úgy is, hogy két hétig se nézett kincsesgödre felé. Hogy mióta kereshette a kincset az Ásottbalomban, arra még ECSEDI I. segítségével is csak valószínű választ adhatunk. Találkozásuk idején már harminchat éve ásta Pénzásó Pista a halmot, így feltételezhetjük, hogy 1885 körül kezdhetett a munkához. Ezt az adatot azonban kezdetben kétségessé tette az a közismert tény, hogy az Ásotthalom a tisztafüredi Régészeti Egylet állandó ásatási területe volt. Az itteni ásatásokat csak 1913-ban, az egylet két alapítójának, Tariczky Endrének és Milesz Bélának halála után, Posta Béla határozott kívánságára szüntették meg. 36 ECSEDI I. és SZŰCS S. egyaránt megemlíti, hogy a Pénzásó Pista által a halomban talált régészeti anyag a tiszafüredi múzeumot gazdagította. A múzeum gondosan vezetett leltárkönyvében azonban sehol sem találkozunk Pénzásó Pista vagy Harsányi István nevével. Ennek magyarázatát hosszas kutatás után Csontos Sándortól kaptam meg, a történet a füredi, korai ásatási szokásokra is fényt vet. ,,Az öreg Miiesznek vót egy napszámosa, Mester István, egy fizetett embere, aki állandóan búvárkodott, no, nem szakította meg magát, csak ásogatott. . . Ilyen csuprot, meg olyan csuprot, meg lábfejeket, meg csontokat is lelt, oszt ezt behozta . . . Milesz Béla Pénzásó Pistának megengedte, hogy ottan tanyázzon. Az öreg Milesz űtet elismerte, hogy áshat, meg hordta is Miiesznek a csipret-csuprot." Az iskolás gyerekeket Milesz Béla, aki tanító volt a református iskolában, gyakran elvitte az egyletbe, hogy az anyagot tisztítsák, rendszerezzék. Az egyik ilyen alkalomkor látta Csontos Sándor, hogy „vitt be Pista bácsi fekete csuprokat", munkájáért Milesz Béla alkalmilag néhány fillért is adott. 37 Ennek az adatnak ismeretében már Milesz Bélának azok a feljegyzései is érthetőbbé válnak, melyben az Ásotthalom szakszerűtlen kutatására utal, illetve elfogadható magyarázatot kapunk az egylet és Pénzásó Pista párhuzamos kutatásaira is. Néhányan utaltak arra, hogy Pénzásó Pista máshol is ásott, de többen határozottan állították, hogy egész életében csak az Ásotthalomban kereste a kincset. Három variáns köré csoportosíthatók a válaszok, hogy miért éppen itt, ezen a helyen kereste: i. a halmon elaludva jelenése volt, 2. tudóskönyvében olvasta, hogy itt kincs van, 3. a földbe rejtett kincs meglátásának képességével rendelkezett. Mind ECSEDI L, mind SZŰCS S. leírásában a kincs megálmodása szerepel; a halmon elalvóra nehéz álom jött, a föld háromszor mozdult meg alatta, majd megnyílt. „Láttam álmomban a halom alatt egy ócska várat és annak háromágú pincéjét", majd következik a kincs leírása és az, hogy hét ajtón, három külső és négy belső vasajtón keresztül lehet a kincshez jutni. SZŰCS S. leírásában a kincskereső álmában a halom tetején „nagy lyuk támadt, és ő azon keresztül legördült a halom gyomrába", ahol egy magától nyíló vasajtón belépve háromágú pincében találta magát. 38 A környékbeliek, akik figyelmesebben hallgatták elbeszéléseit, szintén ismerik az álombeli jelenést. „Egyszer kint aludt a szabad ég alatt, ott mondta neki valaki álmában, kelj fel, nem jó helyen fekszel, menj ide, áss itt, ott kincs van. Fiam, én arra voltam hivatva, mondta nekem, ha kérdeztem, miért ás. Álmomban egy sza36 ECSEDI I., 1975. 101-102. 1.; Kiss Pál Múzeum tört.-dok. anyagából a 71.83.1. sz. tétel. 37 Csontos S., 77. é. (1976. jún. 2. - magn. felv.) 38 ECSEDI I., 1925. 100. 1.; SZŰCS S., 1957. 252. 1.
