Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Füvessy Anikó: Pénzásó Pistához, a tiszafüredi táltoshoz fűződő hagyományok

eltéve. Csak az találja meg, aki ugyanazon átok alatt születik. Én ennek a bajára teremtődtem . . . Ha elvégzem, újjászületek, közönséges ember lesz belőlem ismét."

6 Az Ecsedivel történt találkozás idején saját bevallása szerint már harminchat éve ásogatott, kereste a kincset. Hiába kérte a város segítségét, nem hittek neki. Ha el nem végezheti, aminek végzésére született, a város a bűnös.' A beszélgetés végén elárulja, hogy Harsányi Istvánnak hívják, a Miskolc melletti Szirmán született, szülei is itt éltek, de már meghaltak. Rokonait két-három évente felkeresi, de sem azok marasztalása, sem huszonöt köblös földje nem tudja ottmaradásra bírni. Jön vissza a halomhoz, ebbe született, ezt el kell végeznie.

8 Az előbbi, valós életadatokról - a nevén kívül - szinte semmit sem tudtak, annál többet kincskereső szenvedélyéről, tátos eredetéről, csodás tetteiről. Az adatgyűjtés során bebizonyosodott, hogy az olyan vidéken, ahol tevékenységében néphithez kapcsolható egyén él - főleg olyan hosszú ideig, mint Pénzásó Pista -, ez erősen hozzájárul a kihalóban levő hiedelemanyag konzerválódásához, már akkoribar is csak idősebbek által ismert adatok felelevenítéséhez, majd továbbörökítéséhez Tiszafüred környéke a táltosnak tartott Harsányi István személye nélkül aligha lenne ilyen gazdag a táltos- és kincskereső mondákban. Tettei és elbeszélései állandó ingerként hatottak a homályosuló ismeretekre, illetve újnak ható, már elfelejtett ismereteket közvetítettek. A Pénzásó Pistával kapcsolatos történeteket 1968-1976 között gyűjtöttük, s az anyag nagy részét magnetofonszalagon rögzítettük. A feldolgozás során szinte minden esetben szó szerint idézzük az adatközlőket, akiknek nemcsak szép és esetenként archaikus nyelvezete, hanem igen jó előadókészsége is kitűnik. Sok esetben állandósult nyelvi fordulatokra - pl. kincs feldobbantása, a táltos ösztöne stb. - is felfigyelhetünk, mely a szövcgfolklórban rejlő egyéb vizsgálódási lehetőségek kérdését is felveti. Pénzásó Pista szánalmas, ugyanakkor kissé félelmes, elhanyagolt külsejű ember volt, nagy szakállal, hosszú hajjal. Rongyokban járt, csak a legnagyobb hidegben húzott ócska csizmát vagy bakancsot a lábára. Mindig piszkos volt, ellepték a tetvek. Szeme és homloka azonban az adatközlők szerint természetfeletti voltára utalt. ,,Furcsa ember volt, csókaszemű. A szeme fehérje nagyobb volt, mint az átlag, a nagy fehér közt egy kis bogár, nem lehetett megállapítani, milyen színű a szeme. Furcsa, látnoki szeme volt."'

J „Olyan nemjó szeme vót neki. Ilyen kancsi vót (mutatja). Félelmetes vót."

10 „Pízásó Pistának vastag szemöldöke vót, a szeme kik, de olyan furcsa."

11 „Kis alacsony, szakállas ember vót, a nézése meg olyan csúnya, goromba."

12 „Hosszú, ősz haja és nagy szakálla vót, az arcán nagy szemőcs. Félelmetes kinézésű ember vót, sokan féltek tülle."

13 „Azt az embert, ha jobban megnéztük, a homloka pontosan olyan vót, mint a bikának. A homloka felülete szinte olyan hátraálló vót."

14 Arról már szinte senki sem tudott, hogy mikor is került Tiszafüredre, mikor születhetett. „1883 körül kerülhetett Tiszafüredre. Apám mesélte, hogy amikor 13 éves volt, cselédnek állt a Török-tanyára, s akkoriban került oda Pista bácsi is. Jól is7 ECSEDI I., 1925. 101 1. 8 ECSEDI L, 1925. 102. 1. 9 Deák Iné, 67. é. (1976. I. 24.) 10 Járdás J., 82. é. (1973.) máj. 17. - magn. felv.) 11 Nemes M., 77. é. (1969. júl. 9.) 12 Oláh Jné, 56. é. (1975. szept. 19. - magn. felv.) 13 Tóth M., 68. é. (1971. márc. 17.) 14 Rékási S., 86. é. (1976. febr. 6. - magn. felv.)