Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Küllős Imola: A magyar betyárfolklórról
badságvágy kifejezői, a nemzeti ellenállás képviselői. Ezen a ponton tekinthetjük a XVIII. századi szegénylegény-költészetet, valamint a bujdosó kuruc-dalokat a XIX. századi betyárköltészet ősének. Az 1848-as szabadságharc leverése után, amikor az osztrák katonaság és hivatalnokrend képviselte hazánkban a „törvényt" a bujdosó honvédek, a császári hadseregből dezertált katonák és a garázdálkodó betyárok egyformán üldözöttek voltak: „ ... az elszegényedett jobbágyok, a kisajátított zsellérek, a városi proletariátus elesettéi közül sokan az erdőkben, a „törvényeken kívül" éltek, és a zabolálatlan életet élő, legeltető pásztornéppel, vagy éppen-az odahúzódó haramiákkal cimboráltak. Sok jószándékú fiatalembert maga a társadalom tett bujdosó betyárrá, megélhetést kereső szegénylegénnyé, azonban az uralkodó rend törvénye nem tett különbséget a valódi bűnös és a társadalmi rend áldozata között, a peres eljárások formalizmusa pedig millió visszaélésre adott lehetőséget. 33 Bár a szabadságharc alatt sok közönséges bűnöző csapott fel honvédnek, Rózsa Sándor, az alföldi betyárvezér harcoló szabadcsapatot is alakított bandájából, - a magyar betyárfolklórban mégsem olyan hangsúlyos a betyárok „nemzeti hős" jellege, mint pl. a balkáni területeken. Ami viszont konkrétan kimutatható: az 1867-es kiegyezés után, különösen pedig az 1869-ben kinevezett országos hatalmú császári kormánybiztos (Ráday Gedeon) működésének hatására, aki a betyárvilágot nagy apparátussal, eredményesen, de rendkívül kegyetlen módszerekkel számolta fel, a nép szimpátiája megerősödött az üldözött betyárok irányába. „Túl a Dunán, a Bácska kerületbe Most a Ráday uralkodik benne. Ha elcsíphet egy vagy két betyárlegényt, Szeretőjét nem látja többet szegény. - Jaj hát néktök szegény betyárlegényök, Mire isztok a csárdába, szegényök? - Van még Boronyába sok szilaj csikó, Arra a Ráday nem tartozandó" stb. (Ormánság, Baranya m. KatonaOrtutay II. 439. p. 39. sz.) S bár az alsóbb néposztályok maguk is szenvedtek a betyárok zaklatásaitól, az idegen katonákkal működő Rádayról a népköltészet csak az átok és fenyegetés hangján szól: „Rádai, Rádai,-verjen meg az Isten!" vagy: „Hej, Rádai, majd megbánod, Hogy a rabot lecsigázod, Hátadból vágok bőr dudát, Azon fúvóm a rab nótát, Azon fúvóm a rab nótát." (Kálmány: Koszorúk, Arad, 1877, 27.) A társadalmi konfliktusok, a törvényes rend elleni lázadás különös nyomatékot kap azokban a betyárdalokban és balladákban, amelyek a törvény kijátszhatóságáról, a tisztségviselők korruptságáról szólnak. Nagyon gyakori betyárdalainkban, balladáinkban a kegyelemkérés motívuma. - Megkérem, (vagy édesanyám, kérje meg) 33 DÖMÖTÖR Sándor, 1969:390.
