Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

gazdasági okokból nem modernizáltak és nem cserélték fel őket a századforduló kontytetős, oldalával az utcára forduló háztípusával. A deszka oromzatú házak egyik jellemzője területünkön az erősen előrenyúló eresz, amit fa „lábak" támasztanak meg. Újabb fejlődés, hogy a lábakat, faoszlopokat mellvéd szerű ráccsal kötik össze és így kisebb, a házhoz tartozó, zárt területet alakítanak ki a ház előtt többnyire sziesztázás, beszélgetés céljára. Az előtornác, Kömlőn „ásító", eddigi adataink szerint 1910 körül épült először és területünkön lassan terjedt el. A legkésőbbi időpontban, 1950 körül a legkisebb és legszegényebb falu, Űjlőrincfalva veszi át a divatot. Az ásító minden esetben toldalék, azaz egy már meglevő házhoz építették olyan módon, hogy a vízvezetőt szélesítették meg. Az udvari homlokzat tornáca ennél jóval régebbi és a „falábakon" álló „ámbitits" területünk minden falujában elterjedt. Időben az első faoszlopos tornácot T"iszanánáról ismerjük (1858), de a „lábas ház" a vagyoni helyzettel összefüggően később válik általánossá. Pélyen a szegényebb rétegeknél még 1950 után sem terjedt el, ami19. kép. Kétablakos véghomlokzat, 1889. Poroszló, Kossuth L. u. 25. 5 5