Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hoppál Mihály: A hiedelem, mint a cselekvés programja

Nem lehet véletlen, hogy a hiedelmek a legtöbbször valamilyen tanács tiltás jóslás megerősítés parancs formájában jelennek meg. Különösen jó példákat találhatunk ezekre a hagyományosnak nevezett falusi életforma maradványai között. A következőkben ezekből mutatunk be néhányat, hogy általuk közelebbről szemléltessük a rendszer működését. A mindennapi hiedelmek köréből egyik leggyakrabban használt tudáskör a népi gyógyítással kapcsolatos hiedelmek voltak. Ezek közül egyet választottunk ki, mint meglehetősen általános jelenséget: a kisgyermek hirtelen rosszullétének magyarázatául szolgáló igézés

u hiedelemkörét. „Szenesvizet is csináltunk, meg füvet szedtem. Ugaron van olyan fű. Olyan magas, a végin meg olyan kerek bubolyka, olyan szúrós vót. Amikor mentem az ugaron, még él is mentem keresni, - tanáltam is, kihúztam. Mikor a kisgyerek szemverésbe' volt, akkor megfőztem. Nap fölkelte előtt hoztam három kútból vizet, áztat még napfelkelte előtt megfőztem, napkelte előtt megfürdetem egyszer (a gyereket). Másodszor megfürdettem iz órakor, harmadszor, mikor a nap nyugodóban volt, de még fenn volt. Oszt ez valóságos igaz volt, hogy használt. (Hová kellett kiönteni a vizet? - a gyűjtő kérdése.) - A vizet kiöntöttem a gát szélire. Oda öntöttük, ahol nem jártak." (Varsány, Nógrád megye - saját gyűjtés) Ezt a hármas fürdetést még vagy tíz asszony mondta el ugyanígy a faluban (a nógrádi Varsányban), így összevetve más adatokkal is, általános viselkedési mintának tekinthető. Érdemes megjegyezni, hogy a községben működő hímzőkör fiatal tagjai is szinte kivétel nélkül el tudták mondani az ide vonatkozó hiedelmeket. Nyilvánvalóan élt és ma is él egy program a közösség tudatában arra nézve, miként kell ezeket a cselekedeteket meghatározott sorrendben a ritualizáció szintjén megvalósítani ahhoz, hogy helyesen generálják, ez esetben a szemverés vagy igézés elleni gyógyító eljárást. Vagy lássunk egy másik bonyolultabb példát, azért hosszasabban idézünk a szövegből, amelyet magnetofonnal rögzítetünk és itt pontos lejegyzését adjuk: „Egyszer minálunk is elgyütt egy cigányasszony, pontosan a halottho' készütem - akkor halt meg Sámuel Pista - volt nála egy rózsafüzér. Elkezdett nekünk a rózsafüzérről beszélnyi. Nem akartunk vele sehogy foglalkozni. Azt mondja édesanyámnak: Mit tagadja Mari néni - azt mondja, mint aki mindig ismerte - a komrában fel vannak aggatva a sonkák! Adjon nekem egy sonkát - aszongya - mindent elintézek magának. - Aszongya édesanyám: Nekem nincs is sonka, meg ha sonka volna is, nem neked adnám, volna nekem ezt kinek adnyil De a cigányasszony nem ment el. - Akkor legalább egy tojást adjon! Hát adott neki az édesanyám egy tojást. Fogta a cigányasszony a tojást, beletette egy kendő sarkába, oszt így összecsavargatta. - Leheljen rá, Mari nénje! - aszongya. Nézze Mari néni megvan maga nagyon rontva! - aszongya és feltörte a tojást, de abba a világon volt kígyó, hangya, voltak olyan békák, olyan apruskák, abba a világon 14 Az igézés hiedelemkörének elemzését lásd HOPPAL Mihály 1970. 562