Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

12. kép. A szelemen gerenda vége megjelenik az állóhézagos, deszkás oromzat csúcsa alatt. Tiszanána, Lenin u. 16. a kettős beltelek rendszer megszüntetését, rendezett utcák kialakítását azzal, hogy a házakat sorba építik. A lakóházak és istállók a kor technikai színvonalán álljanak. A lakásban legyen két szoba, konyha-pitvar és kamra, a kéményt égetett téglából kell építeni, az istállóban elférjen 4 ló és annak a szokásosnál magasabb ajtaja és padlása legyen. Ezek a rendelkezések az egész, fél és negyed telkes jobbágyokra vonatkoztak, betartásukat pedig szigorúan vették. Ennek ellenére Sarudon panaszolják 1837-ben a jobbágyok, hogy a katonai beszállásolás terhe elviselhetetlen. „Tulajdon házainkban ők kívánnak parancsolni", kénytelen a jobbágy házát egyetlen katonának átengedni és ők maguk a fűtetlen kamrában nyomorogni még télen is. Ebből a panaszból és a megfigyelt, leírt épületállomány elemzéséből arra a következtetésre jutunk, hogy a földesúri és állami hatóság intencióinak az a pontja, mely szerint mindenki köteles két szobát és egy kamrát építeni, maradéktalanul nem valósult meg. A lakás hátsó helyisége - általánosságban a XIX. sz. közepéig - nem szoba, hanem kamra, amiben élelmiszert, eszközöket, szerszámokat tartottak, esetleg aludtak is, de fűteni nem szokták. Ez alól csak a legmódosabbak képeztek vivételt, akiknél a három helyiséges lakás már a XVIII. sz. végén elfogadottá vált. Amíg a fűtetlen kamrában alvás (női lakókamra) szokása az északi hegyvidéken etnikus specifikum, addig ez a Tisza vidékén ismeretlen volt, sőt exogám házasságok esetében, amikor az alföldi menyecske pl. Makiárra ment férjhez, rossz bánásmódnak, sérelemnek minősült. Az alaprajz szorosan összefügg a tüzelőberendezéssel. Területünkön a konyhából tüzelhető boglyakemence dominál annyira, hogy Sarudon, Újlőrincf alván 1960-ban