Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

P. Szalay Emőke: Debreceni vörösmázas céhremekek

egy rossz latin helyesírású mondat: Kiv videt non videt. A többi edénytől eltérően itt a körvonalak nem fehérek, hanem sötétbarnák. A középdísz két oldalán függőleges kanyargó indán karélyos levelek és szőlőfürtök, a díszítményt felül egy rózsa zárja le. A díszített sáv alatt fehér vonalakra festett barna fenyőlevél motívum. A nyakperemen fehér hullámvonal, felette a nyakon vonalak között pontokból kialakított virágok, felső részén pikkelysor. 1823-ban 10 új mestert jegyeztek be a fazekas céhbe. Mivel az edényen semmilyen, a mester nevére utaló jegyet nem találunk, így jelenleg a készítőjét meghatározni nem tudjuk.

9 Díszítését tekintve a vörösmázas céhremekek között a legfinomabb és a legügyesebb kézre valló az 1826-ban készült darab. Az edény alakja kissé eltér az előbbiektől, míg azok erősen öblös edények voltak, ez karcsúbb formát mutat. Díszítési sávja szélesebb. A díszítményt lezáró fehér vonalak és barna hullámvonal mellé újabb díszítő elem, a hullámzó inda kerül. A díszítményt az előbbi edényen látható, kanyargó szárú indán elhelyezett virágok és szőlőfürtök alkotják, de itt már megváltozott helyzetük, fekvővé alakította át a fazekas. A virágok, fürtök, levelek körvonalai fehérek, a szárak ugyancsak. A fül két oldaláról hajlik előre az ívelő inda, barna és zöld levelei az ismert karélyos kialakításúak, finom a gránátalma rajza, amelyekhez kapcsolódik a szőlőfürt. Az; évszámot kör alakú, fehér vonalon fekete pontokból kialakított keretben találjuk, amelyből a jellegzetes karélyos levelek közül forgórózsák hajolnak ki, felül két szőlőfürt, alul tulipán, amelynek sziromleveleiből további levelek ágaznak ki. A nyakperemen fehér és barna vonalak és hullámvonalak. A nyakon hullámzó száron karélyos levelek és fenyőágak. A kiöntőcsőre szőlőfürtök és fenyőágak nyúlnak fel, köztük színes hullámvonalak. A fülön vízszintesen és függőlegesen változó színű hullámvonalak, alattuk egy álló virág és egyre kisebbedő ívek. Ez az edény az első évszám nélküli és az 1819-es edénnyel mutat rokonságot, feltételezhető, hogy mestere kapcsolatban állt azok készítőivel. Az 1826-ban céhbe lépett mesterek közül egyet találunk, akit kapcsolatba hozhatunk velük, Katona Pétert, aki Katona Mártonnak a fia volt.

10 A vörösmázas céhremekek közül a legismertebb 1832-ben készült. Ez az első edény ebben a csoportban, amelyen megtaláljuk készítője nevét. Formáját, arányait tekintve tökéletes felkészültségű mesternek mutatja Török Ferencet, készítőjét.

11 A korsó felületét gazdag díszítés borítja. A díszítmény felépítésében az előző edényeken látható sajátosságokat találjuk meg. Alul a hullámvonal és sima vonalakból 9 1823-ban 10 új mester nevét jegyezték be: Szabó Gábor, ifj. Jenéi Sámuel, Laboncz Sámuel, Tóth József, Varga István, ifj. Tóth János, Bodnár Sándor, Szekeres Gábor, Víg Mihály, Csomós Ferenc. Közülük Csomós Ferencnek és Víg Mihálynak ez az egyetlen említése. Egyelőre nem tudjuk megállapítani, ki volt közülük ennek az edénynek a mestere. A fazekas céh bekebelezési névsora im. 10. Inas szegődtetési és szabadítási könyv HBmL. IX. 8. 5. Fényképét közölte KRESZ Mária 1962. 54. kép. A tárgy a Néprajzi Múzeum tulajdona, leltári száma: 61.59.1. 10 Ebben az évben heten léptek be a céhbe. Negyedik volt Katona Péter, Katona Márton fia, aki mesterségét apjánál tanulta. 1814. május 19-én jegyezték be másik fiával, Bálinttal együtt, akinek zöldmázas domborműves mesterremekét ismerjük. Péter 1820. aug. 18-án szabadult fel. Életéről a következőkben nem találunk sok feljegyzést. 1843-ban szegődtette első inasát, aki a fia volt, utána még két fiát tanította. 1849-52 között alcéhmester volt. A fazekas céh bekebelezési névsora im. 10. Az inasok szegődtetési és szabadítási könyve im. HBmL. IX. 8. 7. Fényképét közölte P. SZALAY Emőke; 1978. 9. kép. A tárgy leltári száma: V. 1934. 11. u Török Ferenc 1832-ben lépett be a céhbe. Mesterségét Tőkés Jánostól tanulta, 1821. ápr. 24-én írták be, majd 1823. nov. 30-án átírták Kovács Istvánhoz, ott is szabadult 1826. jún. 11-én. Bár munkássága alatt mindössze egyetlen inast írtak be hozzá, munkássága mégis figyelemre méltó. A fazekas céhben különféle tisztségeket töltött be. 1855-57 között kiscéhmester volt. Ö az első mester, akinek más stílusban készített edényét ismerjük, világosmázas színes írókás tányér 1844ből. Az edényt ismertette DOMANOVSZKY György 1973. 35- H. tábla, P. SZALAY Emőke 1978. io. kép. 257-258. Uő. 1977. Török Ferenc edényei 1980. a. Leltári szám: V. 1916. 151.