Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez

Egyeken kínálkozó alkalmat. Nem így a palkonyaiak, a szederkényiek, akik szívesen bejártak vásárolni Polgárra. A Tisza két partján levő szomszédos települések lakói évszázados egymásrautaltságuk révén megismerték egymást, ezért olykor találóan jellemezték szomszédaikat. Egyeken úgy nyilatkoztak, hogy ,,a dorogmaiak nem voltak szegények, 3-4 köblös portája volt egynek-egynek. Gazdag gyerekek voltak, kevesebb volt ott a nép, mint Egyeken. Egyenetlen falu, girbe-gurba utcák. Úgy épült, hogy amikor egy ökrösszekérrel az építkezéshez szükséges vályogot hozták, valahol megállottak, lehajigálták a vályogot. No ez a hely jó lesz háznak!"

64 „Vízjárta terület volt ott, általában. Amikor a víz lement a földekről, akkor ültették a babot, meg mást, kölest."

03 Saját ladikja volt mindenik családnak, emlegetik a dorogmaiakról. A piacozó asszonyokat csak látásból ismerték, keresztnevükön szólították azokat. Szorosabb kapcsolat nem alakult ki a két falu asszonyai között. Ezért Egyek és Tiszadorogma lakói között házasság sem igen fordult elő. „Egyeken jobb volt a megélhetés, - mondja adatközlőm. Ha felültek a vonatra, más volt. Mi Csatra is gyalog jártunk."

66 Az egyekiek már a bábolnaiakkal sűrűbben találkoztak. Összekötötte őket az a tény is, hogy közös volt a földesuruk, az Egri Káptalan. Nagyszoknyás menyecskéiket emlegetik, meg harcias, nyelves voltukra emlékeznek az egyeki férfiak. Több lány is került onnan Egyekre asszonynak, mert mind a két falu katolikus volt. Cscgének Dorogmával alig volt kapcsolata, csak pálinkát főzettek ott. Ezért Csatra és Ároktőre is átjártak. Ritkán hoztak dorogmai asszonyt Csegére, fordítva talán gyakoribb volt. Bár mind a két falu lakói reformátusok. Még emlékeznek adatközlőim arra a falucsúfolóra, amelyet a harangok szavára költöttek; a bábolnai harang így szólt: „Nincsen kenyér Bábolnán! Nincsen kenyér Bábolnán!" A dorogmai így felelt: „Ha ott nincs, itt sincs!" Az egyeki pedig folytatta: „Innen élnek szegények! Innen élnek szegények!" A csegeiek Ároktőt általában kis gazdag községnek tartják, lakóit pedig szorgalmasoknak, élelmeseknek ismerték mindig. „Ha az ároktöviek nem hozták volna a gyümölcsöt a csegei piacra, akkor itt nem lenne gyümölcs ma sem. Meghalhatnának egy kis gyümölcsért. Olcsóbban is adták, mint a helybeliek. Ha nem tudtak átaljönni a Tiszán (pl. zajlás idején), akkor fel se mentünk a piacra, mert az ároktöviekre vártunk."

67 Az ároktövi piacozóknak is kedvező véleményük volt a cscgeiekről. E két település lakói között már szorosabb kapcsolat alakult ki. Nem egyszer kölcsönösen hivatalosok, voltak egy-egy családi eseményre. Házasságok is szövődtek csegei és ároktövi fiatalok között, olykor az özvegyek is átkerültek Ároktőre. Tiszacsegén megfordultak a tiszakesziek is. Onnan elsősorban krumplit és szilvát szállítottak, szekérszámra, meg szalonnát hoztak. Ha azok befutottak - emlékeznek vissza -, akkor bőven volt minden a csegei piacon. Nem adták drágán az árut. Gyalog persze alig vállalkoztak arra, hogy átjöjjenek a csegei piacra. Tiszapalkonyán úgy ismerték a polgáriakat, hogy csaknem mindenki a piacról élt. Nagyon szegény emberek éltek ott. Napszámosok, kubikosok voltak többségben. Egy velük kapcsolatos anekdotát is elmondottak: „Mikor az isten megteremtette a világot, akkor legelőbb is egy kubikossal találkozott. Azt kérdezte a kubikustól, 64 Antal F. 65 Antal F né. 66 Baratiné, Zsólyominé. 67 Elekné.