Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez
dél-borsodi falvak felvevőpiacaiként számításba jöhettek e települések, ezért érdemes azokat néhány mondattal jellemezni. Tiszafüred az 1870-es évekig mezővárosi joggal rendelkező település volt, később is megfelelő kisiparos, kiskereskedő és értelmiségi réteggel. Ezért Füred a felsorolt parasztfalvakhoz viszonyítva szélesebb fogyasztói réteggel rendelkezett, s a piacára felhozott áru biztosabban vevőre talált. 1 ' Egyek az egri káptalan a XVIII. század végi újratelepítési akciója következményeként lassan túlnépesedett. Vállalkozó kedvű jobbágyai és parasztjai nem lévén megélhetés számukra helyben, a környező és a távolabbi települések határain vállaltak bérletet. 18 Akik aztán kisebb-nagyobb földbirtokot vásároltak Tiszafüred, Tiszacsege, Polgár és a hajdúvárosok (Nánás és Böszörmény) határában. Expanzív kisparaszti lakossága mellett széles szegényparaszti; napszámos, summás, földmunkás, idénymunkás réteggel is számolnunk kell, kik nem rendelkeztek veteményeskerttel, szőlőskerttel, a bérükhöz adott kisfődet pedig sajnálták babbal stb. bevetni. Tiszacsege parasztsága, bár a XIX. század közepe táján a Vayak kezéből kicsúszott a birtok, nem juthatott több földhöz, mint amennyit a jobbágyfelszabadítás előtt birtokolt. A tehetősebb családok is csak úgy gyarapíthatták területeiket, ha valamely ,,új" földbirokos kisebb birtoktestet parcellázott fel. 19 A falu ősi, kétbeltelket (lakóházat és ólaskertet) magában foglaló belterületén alig voltak gyümölcsfák, zöldségtermő kiskertek: a Lyukashalmi szőlőskertet, a Káposztafődet és a Kenderfődet a telkes jobbágyok örökösei birtokolták, 20 ahol egyáltalán zöldséget termelhettek. A zöldség- és gyümölcsszegény helyzeten némikép az 1920-as házhelyosztás változtatott, amikor a volt ártéren kimért falurészek (Zátony, Hataj, Ültetés és Ürgés) kertjeit már „nemesített" gyümölcsfákkal telepítették be, illetve zöldségtermesztésre használhatták. 21 Polgár polgárosodó paraszt lakossága egy, a hajdúkorból öröklött szőlőskerttel rendelkezett ugyan, de ennek birtokosai csekély töredéket alkottak a falu egészéhez viszonyítva. 22 Mind Tiszacsege, mind Polgár esetében figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy ide jártak be a hetipiacokra a környező tanyák (Nagymajor, Kismajor, Szilágy, Szentmargita, Fásér, Verebes, Folyás, Örvényszög, Tisztató stb.) és kisebb települések (Tiszagyulaháza, Újtikos stb.) lakosai, hogy ott értékesítsék felesleges állataikat (baromfi), termékeiket (tejföl, vaj, túró, tojás), illetve beszerezzék a szükséges zöldséget, gyümölcsöt. 23 A Tisza balpartján levő, fentebb felsorolt települések vásárlóképességét csak növelte, hogy ott a múlt század végén megépítették a Debrecen-Füzesabony, illetve az Ühatpusztakócs-Nyíregyháza vasútvonalat. 24 Ezáltal a népesség közvetve (utazási lehetőséget kapván) munkaalkalomhoz is juthatott. Ezzel szemben az egymásra17 1920-as években „Tiszafüred . . . járási szolgabírói hivatal széke, van járásbírósága, takarékpénztára és bankja, kir. közjegyzője, adóhivatala. Szép községházában múzeum és könyvtá rvan . .." Révai Lexikon, 18. 302. 18 BENCSIK János: Egyek község népesedési viszonyai a XIX. század közepétől és annak hatása. In Múzeumi Kurír, 27. 18-23. 19 PAPP József: Tiszacsege, Debr. 1967. 89. 20 Uo. il. és BENCSIK János: Gazdálkodás a Kecskés pusztán, Kisújszállás külső legelőjén. Hajdúsági Múzeum Évkönyve, II. 275. 21 PAPP J., im. 96. BENCSIK János: Adatok a népi építkezés ismeretéhez a Közép-Tisza vidékéről. Déri Múzeum Évkönyve, 1974. 535-564. 22 NYAKAS Miklós: A hajdúváros pusztulásától a jobbágyfelszabadításig, in. Polgár története (szerk. BENCSIK J.). Polgár, 1975. 181. 23 NYAKAS Miklós: Az önkényuralom és a kiegyezés rendszerében, in. Polgár története (szerk. BENCSIK J.), Polgár, 1974. 340-341. 24 BOROVSZKY Samu: Szabolcs vármegye, Bp., én. 312-316.
