Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez

BENCSIK JÁNOS ADATOK A DÉLBORSODI FALVAKBÓL A PARASZTI ÁRUTERMELÉS ÉS PIACOZÁS ISMERETÉHEZ Az a téma, amelynek a jelen közlést szentelem, nemcsak a paraszti (többségében kisparaszti) zöldség- és gyümölcstermelés - egyébként a szakirodalomban kevés figyelemben részesülő

1 - ismeretanyagát hivatott gazdagítani, hanem segítségével az árusítás, illetve a vásárlás, a paraszti piacozás is jobban megismerhető.

2 Noha felfelbukkant egy kiskereskedő (viszonteladó), ún. kofa e falvak társadalmában, ez azonban jobbára saját - olykor egy- vagy kétlovas bérelt fogat - fizikai erejére támaszkodott. Közvetlen környezetéből vásárolta áruját és azzal többnyire a szomszédos faluig, a környező tanyáik jutott el. Ehhez hasonlóan jártak el azok a parasztok is, akik valamely termékből felesleggel rendelkeztek.

3 A háztartások szempontjából felesleges zöldséggel, gyümölccsel és más termel vénnyel, sőt készítményekkel többnyire azokat a szomszédos - rendszerint túlatiszai - településeket keresték fel, melyek lakói körében keresletnek örvendett portékájuk. Eközben arra is alkalmunk nyílott, hogy az Alföld folyójának, a Tiszának népességet elválasztó és összekötő szerepét tanulmányozhassuk. A vizsgálódásra kiválasztott dél-borsodi tájról így ír az egyik gazdaságföldrajzi munka: „A Sajó torkolatától az Eger-patakig tart a Borsodi-ártér, amely a Hevesiártérben folytatódik. Felszínűket a Tisza számtalan morotvája tarkítja. A szabályozások után a lefűzött morotvák feltöltődtek, az alacsonyabb és nedvesebb felszínek öntéstalaját kaszálók, rétek és legelők, a kissé magasabb óholocén terasz vályogos mezőségi és réti talaját pedig kitűnő szántóföldek vették birtokukba."

4 Borsod megye déli részét a gazdaságföldrajzi szakmunkákban úgy jellemzik, hogy „gazdasági profilját illetőleg nagymértékben elüt az alkörzet (Borsod) egészének profiljától. Ez a déli szegély teljesen mezőgazdasági jellegű terület, tipikusan alföldi struktúrájú mezőgazdasággal, minimális iparral . . ,"

5 Akadnak e tájegység1 A sokadalmak, elsősorban az országos vásárok, melyek a kiváltságos helységek kiváltságos alkalmai voltak, s némiképp azok is maradtak, vizsgálatához képest kevés figyelem fordult a hetivásárok, a piacok felé. 2 A témakör adatközlői: Antal Ferenc (1903) és felesége, Vincze Margit (1907), Egyek; Baráti Jánosné (1904), Tiszadorogma; Bencsik Istvánné (1911), Tiszacsege; Elek Imréné (1921), Tiszacsege,KissErnő (1910), Tiszapalkonya; Nagy Miklósné (1909), Tiszapalkonya; Németh József (1910), Egyek; Szemán Ferencné (1896), Tiszacsege, Szigethi Mihályné (1901), Polgár; Zelei Jánosné (1905), Ároktő; Zsólyomi Jánosné (1912), Egyek; Vágási Péterné (1905), Ároktő; és számosan, akik egy-egy részadatttal segítettek a gyűjtés munkájában. Ez úton is köszönetet mondok mindannyiuknak segítségükért. 3 A termék-felesleg jelen esetben csaknem jelképes értelemmel bírt, mert azt annak jó minősége emelte piaci áruvá; a kisparaszti termelő inkább hitvány gyümölcsöt, silány állatot fogyasztott, vagy a terméket a családjától és önmagától megvonta, megnélkülözte a piacozást. 4 PÉCSI Márton-SÁRFALVI Béla: Ma gyarország földrajza Bp., i960. 100. 5 MARKOS György: Magyarország gazdasági földrajza, Bp., 1962. 494.