Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

Településeink sorsa erősen függött a földbirtokos személyétől, a birtoklás egy­házi, vagy világi jellegétől. Kisköre, Tiszanána, Sarud és Űjlőrincfalva az egri püs­pökségé, Poroszló egynegyed része az egri káptalané volt. Az egyházi birtokokat északról és délről nemesi földek határolták, így Poroszlón a Károlyi és az Orczy családok, Pélyen a Cobourg herceg és mások birtokai. Területünk tehát főleg az egri püspökség tulajdona volt és uradalma átterjedt a Tiszán túlra is, Örvény és Tiszaörs még a birtokhoz tartoztak, a káptalannak pedig Tarnaszentmiklós és Nagyiván volt még birtoka a hevesi tájon. A feudális tulajdonviszonyokból követ­kezik az uradalmi jobbágy falvak függősége egyes birtok-központoktól, ami egyúttal kapcsolataik egyik irányát is meghatározta. Emellett a földesúrnak a falura kivetett szolgálatai hatással voltak a falu népének életére, gazdálkodására is. A püspöki és káptalani birtokok jobbágysága szolgálataik révén Egerrel kerültek kapcsolatba. 1759-ben a tiszanánai és a kiskörei jobbágyokkal kötött szerződés ér­telmében kötelesek azok évente a Tiszától 100 „fényű szálakat", azaz tutaj gerendát Egerbe vagy egyéb helyre saját szekereikkel felhordani; évente négyszer pedig 2-2 „hosszas oldalú kasos" kocsit 6-6 lóval és „jó készülettel" Egerbe küldeni. A kasos kocsikat a püspök pesti utazásaihoz, csomagjainak szállításához vette igénybe. Űj­lőrincfalva (1879 előtt Tiszahalász) 1770-ben az előbbiekhez hasonlóan tartozik fenyő szálfa és ezen kívül 480 kéve nád Egerbe, vagy máshova szállítására, de a legnagyobb teher a halfogás és szállítás volt. Minden héten egyszer ,,lajt"-ban élő­halat kellett Egerbe vinniök. Nem sokkal volt kedvezőbb a poroszlói főnemesi bir­tokok jobbágyainak helyzete sem. Gróf Károlyi Sándor 1716-ban igyekszik a sófu­varozás terheit súlyosbítani azzal, hogy a jobágyok ne csak „felső" birtokára, hanem Pestre, vagy Vácra is elszállítsák a sót. Az Orczy jobbágyok kötelesek a tarnaörsi kastély építéséhez Tokajból Poroszlóig vízen, majd szárazon 600 fenyőszálat elfu­varozni. A XVIII. századnak ezeket a jobbágyi szolgálatait később a földesurak készpénzre változtatták, a püspöki birtokok jobbágyai pedig úgy mentesültek a te­her alól, hogy 1804-ben a szatmári püspökség tulajdonába kerültek, ahová a nagy távolság miatt már nem lehetett természetbeni szolgáitatásokat nyújtani. A falu gazdálkodásának jellege és a földesúrnak adott szolgálatok szoros össze­függését legjobban Tiszahalász esete tükrözi. Az a tény, hogy Halász a püspökség legrégebbi birtokaihoz tartozott, arra utal, hogy a püspöki udvartartás már az Árpád korban igyekezett böjti élelmiszer szükségletét egy Tisza menti falu telepítésével biztosítani. A község 1766-ig konvenciós halásztelepülés volt, melyben parasztok nem is éltek, csak uradalmi halászok. Amíg egyes falvak esetében a jobbágyi szol­gáltatások rendszere a fuvarozást, teherszállítást fejlesztette ki, addig Tiszahalászon a halfogást, a halászatot is, ami a falu termelő foglalkozásai között később is első helyen állt. Területünk mai lakosságának közös történelméről csak a XVIII. század dereka óta beszélhetünk, mert a középkori népesség folytonossága a XVI-XVII. század folyamán a falvak többségében megszakad. Soós Imre kutatásai azt eredményezik, hogy Poroszló, Sarud, Kisköre és Pély lakossága az 1696. évi összeírás szerint tel­jesen kicserélődött. Tiszanána és Űjlőrincfalva esetében a kontinuitás valószínű, de nem bizonyított. A XVIII. század derekán végrehajtott földesúri lakosságcserék további mozgást eredményeztek, ekkor a református vallású lakosságot katolikusok­kal váltották fel. Ez a második újjátelepülés időben már közelebb esik hozzánk, levéltári adatokkal is dokumentált, így mechanizmusát is meg lehet ismerni. Az első lakosság csere 1746-1747-ben Sarudon és Kiskörén zajlott le és megállapítható, hogy az új lakosság vagy a közeli katolikus falvakból, vagy a Tiszanánával szom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom