Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Dobrossy István – Fügedi Márta: A kendermunkákhoz kapcsolódó árucsere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

KOVÁCS Gyula adatai jól érzékeltetik a kendermunkák kiemelkedő jelentőségét a paraszti munkák sorában, s ehhez hozzá kell fűznünk azt is, hogy ez az időszak a paraszti háziipar fénykorát is jelentette. A kender- és a fafeldolgozáshoz kapcsolódó félkész- és késztermék-kereskedelem több vonatkozásban is különbözik egymástól. Legfontosabb az, hogy az előállított termékek a kendermunka esetében alapvetően női, a fakészítmények esetében alapvetően férfi tevékenység eredményeként születtek. A másik lényeges különbség, hogy a kendertermékek saját szükségleten túli értékesítése a család megélhetésének biztos pontját jelentette, a vászon esetében pl. mindenkor értékesíthető tőkét képviselt. Ezt bizonyítandó, hasonló adatok sorából emeljük ki a szalonnai példát. „A faluban sok kendert termeltek, s az asszonyok sokat fontak, szőttek. Egyik fő jövedelemforrásuk volt ez. Miskolcra hordtuk a piacra eladni. De gyakran ide is feljöttek a mezőkövesdiek, s itt vették meg a vásznat. Volt olyan szalonnai asszony, aki vászonból árulta ki a 2 vékás földre valót. Mások ebből a pénzből bútort, vagy állatokat is vásároltak."

3 Ezzel szemben a faeszközök faragása elsősorban kiegészítő jövedelemforrásnak számított, s főleg a bükki és zempléni hegyvidéki települések lakóinak jelentett téli elfoglaltságot, megélhetést. Tekintettel arra, hogy megyéink területén voltak tipikus kendertermesztő és -feldolgozó területek (Bodrogköz, Sajóvölgy, Hernád-vidék), valamint faragásukról híres településegyüttesek (Zempléni-hegyvidék - Huták, Bükk-vidék - Répáshuta, vagy a Bükkalja) természetes, hogy a termékkereskedelem fő irányai (fonalért, vászonért, nyers kenderért, kenderfeldolgozó eszközök) közöttük alakultak ki. E fő szempontoknak megfelelő rendszerben először a kendermunkákhoz, a kender feldolgozásához kapcsolódó árukereskedelmet vázoljuk, majd a kcnderfeldolgozás munkaeszközeinek értékesítését, szállítási irányait mutatjuk be. I. A kendermunkákhoz, a kender jeldolgozásához kapcsolódó árukereskedelem és annak fő irányai A kenderfeldolgozás munkafolyamatainak sorrendjében kereskedelmet folytattak a vetőmaggal, az áztatás után szárított rostkenderrel, értékesíthető anyag volt továbbá a tilolás során létrejött törek, amit pozdorjának, pazdervának neveztek. Félkész terméknek nevezhető a fonal, amelyet különböző egységekbe rögzítve vagy helyben adtak el, vagy távolabbi piacokon, vásárokon értékesítettek. Mennyiségében legjelentősebb a vászon értékesítése vagy cseréje, de az ebből készült termékek (zsákok, abroszok, terítők, lepedők, szőttesek) kereskedelme is figyelemreméltó. Kereskedelem a nyers termékekkel vagy alapanyaggal Bár nem általánosan jellemző, de szórványos adatok utalnak a kendermag távolabbi beszerzésére, vagy falvak közötti cseréjére is, amelynek célja új, jobb fajták megismerése volt. így a dédesiek, amikor Mezőhegyesre jártak summába, onnan hoztak kendermagot. Innen néhány faluban még elterjedt az új fajta, de utána gyorsan kiveszett, mert nem nagyon bírta a hegyvidéki területeket.

4 Kendermagot nagy mennyiségben árultak a miskolci piacon is. Ezt éppúgy használták vetőmag3 BELLON T. gyűjtése 1965-ben az akkor 74 éves Szkiba János adatközlőtől. 4 BALOGI I., 1973. 1-13.