Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Paládi-Kovács Attila: Piac és vándorárusítás a Losonc-vidéki magyar kertészfalvak életében

4- kép. Kertészfalvak és piacaik a XX. század elején tarthatták, nem kellett azonnal piacra vinni. A terbelédiek a hagymatermés felét ősszel adták el, a másik feléből pedig ,,egész télen pénzeltek". Előfordult, hogy kora tavaszig vártak az eladásával, mert akkor ,,jobb ára volt". A hagymát Losoncra, Fülekre, Rimaszombatba hordták, „faluzni" ritkán szoktak vele. A kertészfalvak népének fő bevétele a kertkultúrákból származott. Búzából alig jutott eladásra, a jobb gazdák is csak jó termés esetén tudtak 5-6 mázsa búzát piacra vinni. A kertészetből befolyt hasznot befektették a gazdaságba, abból vették a lovasgereblyét, a motoros szecskavágót, a szekeret, az értékesebb gazdasági eszközöket. Ruházkodásra, házépítésre, pajta- és istállóépítésre szintén a kertészet hasznából telt. Abból fizették a házi kiadásokat, az adót s egyéb felmerülő költ-