Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Paládi-Kovács Attila: Piac és vándorárusítás a Losonc-vidéki magyar kertészfalvak életében

csomkertészete. Litke, Ipolytarnóc, Tőrincs, Vilke, Panyidaróc, Kalonda, Rapp, Kismulyád és Terbeléd népének a múlt század végén már a hagyma és a paradicsom volt legfőbb piaci terméke, s ezek a falvak ma is főként kertészkedésből élnek. Nógrád megye monográfiája a századforduló mezőgazdaságát ismertetve lényeges kortársi megállapításokat tett: „Alig van a vármegyében olyan nagyobb birtok, a mellyen kicsiben zöldségféléket ne termesztenének. Nem tekintve azt, hogy zöldséges kert úgyszólván minden gazdaságban van. Azonban a kisbirtokosok is rátérnek már erre a belterjesebb gazdálkodási ágra; így Rapp község lakossága hivat ásszerűleg foglalkozik a paradicsom, uborka és káposzta termesztésével s a termést Liptó, Túrócz és Zólyom vármegyékbe hordják. Különben káposztát az egész Ipoly mentén, Bussa, Endrefalva, Hugyag, Ipolykér, Ipolytarnócz, Ipolyvarbó, Ludány, Orhalom, Szakai és Szécsényhalászi községekben mindenütt nagyban termesztenek. Termés idején vagonszámra szállítják a káposztát nemcsak szerte az országba, hanem külföldre is és nemcsak kereskedők útján, hanem a termelő maga is megy terményével és a helyszínen maga adja el."

6 A káposzta nyilvánvalóan régebben is piaci termék volt már, de az uborka, a paradicsom, a zöldség csak a századforduló tájékán vált azzá. Ma már nehéz lenne tisztázni, hogy melyik falu népe volt a kezdeményező, s hogyan alakult a falvak sorrendje a példa követésében. Rapp község mindenesetre az elsők között lehetett. A parasztokat a vidékre érkezett bolgárkertészek és az úri birtokok példája is befolyásolhatta, mint erre konkrét utalás olvasható a vármegye monográfiájában: „A zöldségkertészet terjedésében nagy részük van a bolgár kertészeknek, kiknek mintaszerűen mívelt telepük van Losonczon, Salgótarjánban, Ipolyszögön és Nógrádverőczén. Azonkívül más, kisebb kertészetek vannak még Balassagyarmat közelében. A vármegye nagyobb birtokosai közül Baross János Ipolypinczen 4 holdon zöldséget termeszt, Mocsáry István pedig Liptagergén paradicsomot, nagyban."

7 A vidék népe azonban nem követte a bolgárkertészek öntözéses módszerét, szántóföldi kertészetet létesített. A Losonchoz közeli Miksi lakói viszont egyáltalán nem foglalkoztak kertészkedéssel. Jó rétjeik voltak, sok takarmányuk termett és a falut a vidék szarvasmarhatartásáról ismerte. Lakói ökröket neveltek, kupeckedtek és tejtermelő tehenészetet fejlesztettek ki. A kertészfalvakban szintén élt néhány nagyobb gazda (pl. Rappon az Árvái család, Kalondán Lőrincz József, Megyeri György, Tóth Miklós), akik századunk első felében tejgazdasággal foglalkoztak. Egylovas, kétrudú kétkerekű talyigával hordták a tejet Losoncra a gazdák tejesnek nevezett szolgái. Nagy kannákban kellett naponta behordaniuk a tejet a városi tejcsarnokba. A tejgazdaságnak ez a szervezete már az I. világháború előtt kialakult. A kertészkedő falvaknak, családoknak rétjük és szántóföldjük kevés volt. Határaikban uradalmak, úri birtokok terültek el, s ez a szorító tény kikényszerítette az intenzívebb földhasznosítást. Házi kertjeikből korán kivitték a mezőre a káposztát, a hagymát, amit követett a paradicsom is. Kerti kultúrákkal az Ipoly folyóhoz közeli, homokos talajú földeket hasznosították. Földjeik 1/5 — 1/6 részét ültették be hagymával és paradicsommal. Terbeléden például Nagy Lőrincék családjának 6,5 holdas birtokából 1 kilás földet ültettek be hagymával az 1920-30-as 6 BOROVSZKY Samu (szerk.) 1911. 180. 7 BOROVSZKY Sami (szerk.) 1911. 180. A bolgárkertészek szerepét a magyarországi kertgazdálkodás XIX-XX, századi alakulásában többen is megvilágították: BOROSS Marietta 1973. 22-52; BOROSS Marietta 1980. 121-148; VARGA Gyula 1974.