Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Balassa Iván: Adatok Debrecen és Erdély néprajzi kapcsolatához a XVIII-XIX. században

a Szamos völgyén át Moldovába is eljutott.

6 A földrajzi tények emellett szólnak, de ezt történetileg még nem tudtuk alátámasztani. KÓS Károly és saját adataim amellett bizonyítanak, hogy még a XIX. század első két harmadában az erdélyi románok az alföldi vásárokra debreceni típusú faekéket is szállítottak. Ezek között pl. a Békési Múzeum is őriz egy példányt, melyen az eketalp első részét kifaragatlanul hagyták, hogy a helyi szokásoknak megfelelő ekevasat lehessen ráhúzni. A fentieket összevetve még elmélyült történeti kutatás szükséges ahhoz, hogy az ún. debreceni eke kialakulásának és elterjedésének kérdését el tudjuk dönteni. A debreceni szorgos mesteremberek által készített áruk nemcsak kapósak voltak Erdély üzleteiben és vásáraiban, hanem sok esetben utánzásra is találtak. SZABÓ T. Attila nagyszerű Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának II. (1978) kötetében a XVIII-XIX. századból néhány érdekes debreceni jelzővel illetett portéka, áru, viseictdarab is előfordul. Ezeken a helyeken a debreceni nemcsak azt jelenti, hogy e városból származott, hanem azt is, hogy olyan jellegzetességgel rendelkezett, melyet széles körben Debrecenhez kötöttek. Érdemes ezek közül néhányat bemutatni és hozzá néhány megjegyzést fűzni. A népviseleti darabok között elsősorban férfi fejfedőkkel találkozunk. így Marosvásárhelyt ,,A' Boltbeli Portékák" felsorolása közt olvashatjuk: 1791: „18 Debreczeni Csákó 1 Hf 20 Dr. . .". Ez érdekes fejfedő használata csak a XVIII. században a katonák viseletének utánzására alakult ki. ,,A csákó pedig eredetileg nem volt külön fejfedő forma, hanem csákóra vágott kunsüveg. Aztán - amint gyakran szokott történni - a jelző maradt meg a jelzett tárgy jelölésére. Csákóra vagy csákósra vágták a süveget, hogy a karimáját felülről lefelé ferdén bemetszették s az így bemetszett felsőrész lefittyent. Ez a hegyes lefittyenő rész volt a csákó. A csákós süveg rendesen csak katonát illetett meg.'" Az már közismert dolog, hogy a XVIII-XIX. században a katonák ruházkodása mennyire hatott főleg a fiatal legények viseletére, annál is inkább, mert a hatóságok az ilyen ruhadarabok hordását erősen tilalmazták. így 1759-ben a debreceni szabólegényeknek megtiltották, hogy ,,tsákós süvegben" járjanak,

8 de a század végére már nemcsak általánosan elterjedt lehetett, hanem Marosvásárhelyen és környékén is ebben az új felviseletben igyekeztek járni, akik szerették az új divatot. A másik' fejfedő már a XIX. század első felének jellegzetes debreceni viselete, mely körözőlevelekben fordul elő Erdély középső részében. 1838: „Dima Dani ...szökött el Debreczeni kupeczes kis karimájú kalapban". 1845: „Szamosfalvi Gábor Nyikuláj . . . fején debreczeni kerek kalap". A kalap Debrecenben csak a XVIII. század második felében jelent meg, sőt azt is pontosan tudjuk, hogy 1766ban Ráckevei István alapította a kalapos céhet, miután mesterségét Pozsonyban elsajátította. Két évtizeddel később már nyolcra emelkedett a mesterek száma.

9 A kalapok széle a XIX. századra egyre keskenyebbé vált, különösen azoké, melyeket először a kupecek, állatkereskedők viseltek.

10 Úgy hogy a múlt század elején már ezt lehetett megállapítani: „A módosabb paraszti cívis férfiak ruházata, áll az úgynevezett sajt tetejű kupeces kalapból - melyet köszönéskor csak kevésbé billentenek meg a fejük felett. . ."

u A divat tehát igen gyorsan terjedt, úgy hogy az újabb stílusú 5 KÓS K., 1979- 165. 6 LÜKÖ G., 1936. 136 kk. 7 GYÖRFFY I., 1937. 121. 8 ZOLTAI L., 1938. 81. 9 ZOLTAI L., 1934. 57-9-; ZOLTAI L. 1938. 84. 10 MNL 2:716-8. ir. BALOGH I., 1973. "2"