Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához

tásnak az a funkciója, hogy a gyászolókat átsegítse a nehéz órákon. A temetést sohasem a gyászoló család, mindig a rokonok, a jószomszédok, komák rendezik, a halottat az egész falu kikíséri, a megholt nemcsak hozzátartozóitól, de az egész faluközösségtől „elbúcsúzik". Ez a közösség tagjai számára olyan erőt adó vigasz, amely némiképp megmagyarázza, miért fogadja a falusi ember olyan természetesen a halált. A közösség ugyanígy részt vesz tagjainak örömteljes ünnepein: keresztelőn, lakodalmon, vagy újabban a nem hagyományos név- és születésnapokon. Megfigyelhető tendencia, hogy bár a falvakból megindult a kirajzás a város felé, ez nem gyengítette a rokoni és baráti kapcsolatokat, ellenkezőleg: mintha még jobban kiteljesítette volna. Az ajándékozások, melyek egyre nagyobb közösségi részvétellel történnek, nem tekinthetők csupán a vagyoni helyzet fitogtatásának, hanem a közösségi összetartás megnyilvánulásának is. Az ilyen és hasonló megnyilvánulásokban a közösség erőt, oltalmat és biztonságot nyújtó természete nyilvánul meg. Ez az óvó, védő szerep jól kiderül az olyan negatív előjelű vizsgálódás által, amely azt veszi számba: mit veszített a falu gondolkodása az egység fölbomlásával. így utalhatunk arra, hogy a szigor örvendetes föllazulása mellett kivesztek azok az erények is, amelyek a paraszti etikát jellemezték: elsősorban a munkaerkölcs, a szorgalom, a kitartás, a kiegyensúlyozottság stb. Ne feledjük: évszázadok alakították ki azt a világképet, szemléletmódot, magatartásformát, amelyet némely falu ma úgy hagy el, mint értéktelen limlomot, jót és visszahúzót egyformán. Így értjük meg saját népköltészeti és népművészeti értékeik kategorikus megtagadását, amelyeket most a városiak karolnak fel. Mindez arra int, hogy a falusi közösség és az innen elszármazottak nevelése sajátos és bonyolult feladatokat ró ránk, s ezek nem nélkülözhetik sem a jelenkori követelmények, sem a múlt reális számbavételét.