Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szilágyi Miklós: A halászati tilalmak és a napi gyakorlat
fogásuk is volt a dunai halászoknak. Ügy tapasztalták: a „fogásra engedélyezett fehér halak (keszegek)" általában nem érik el azt a méretet, hogy ,,a törvény által megállapított méretű hálókkal" ki lehetne azokat fogni, így - bár megengedett a halászatuk - ,,ezek kifogását önmaga lehetetleníti" a törvény, megfosztván ezzel a halászokat „legutolsó keresményüktől". 43 A miniszter indokolt esetben engedélyezhette ugyan a sűrűbb (2,5 cm-nél azonban semmiképpen sem sűrűbb) szemű háló használatát, a viszonylag csekély értékű keszegfélék halászatára azonban aligha érte meg a halászoknak külön hálót beszerezni. Különösen, ha az „indokolt esetnek" tekinthető kérelmük is puszta feltételezés alapján felülbíráltatott. A tolnai halászok 1905-ben a bérletükhöz tartozó bátai Holt-Dunában szerettek volna kisebb szemű hálóval halászni. Kérvényüket a miniszter elutasította, azzal indokolván, hogy nemcsak keszeg és sügér (dürgencs) tenyészik benne, hiszen „árvíz idején kapcsolatba jön az élő Dunával", nem hiányozhatnak tehát belőle a nemesebb halak. 4 ' 1 A meg-megújuló kérvényezéseknek - általában a halászok tapasztalatainak komoly része lehetett abban, hogy a törvény 1925-ös módosítása már semmiféle méretkorlátozást nem tartalmaz. 4 '' A közelmúltban dolgozó dunai halászok pedig - nyilván korábbi hagyományaik folyományaként - igen változatosan választották meg az ideális szemméretet, esetenként úgy, hogy egy háló is különböző sűrűségű hálódarabokból állt/' 6 5. A dunai - s nyilván nemcsak a dunai - halászok igen szenvedélyesen tiltakoztak a halászati törvénynek az éjszakai halászat tilalmát megfogalmazó 23. § f) pontja ellen. Az általunk ismert Tolna megyei beadványok egy része nem spontán módon keletkezett, az a tény azonban, hogy röviddel a törvény megjelenése után (1889. április 5-én) a földművelési miniszter kezdeményezte az érdekeltek észrevételeinek összegyűjtését/' 7 elemi erejű és országos tiltakozást sejtet. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy a tekintélyes pesti halászmester és „szakíró", SINGHOFFER József ezidőtájt a Tolna megyei halászokkal egybecsengően érvelt, igen sérelmesnek, a törvény céljával ellenkezőnek tartván ezt az intézkedést. 48 Tolna megyéből összesen kilenc beadványt továbbítottak. 49 Ezek mindegyikét nem találtuk meg az alispáni iratok között, de az ismertek is reprezentálják a halászok érvelésének logikáját. A dunaföldvári Nagy Imre és társai - mint már utaltunk rá - egyéb tilalmakat is sérelmeztek, az éjszakai halászat eltiltását azonban oly végzetes hatásúnak állították, hogy az „képes lesz rövid idő alatt a halászipart teljesen tönkre tenni". Előbb azzal érveltek, hogy a nappali forróságban csak „egészsége kockáztatásával" dolgozhat a halász, majd az értékesítés nehézségeit részletezték, kifejtvén, hogy a nappal fogott halat csak egy nap késéssel, s ekkor már kifogásolható állapotban vihetik piacra. Szóltak arról is, hogy „a nap heve a 3-4 száz forintos hálót annyira megtámadja", hogy 2-3 óra alatt tönkre mehet, éj* 43 TML Alisp ir. 686/1889. 44 Tolnavármegye, 1905. január 29/4. lap. 45 FISCHER Frigyes, 1928. 18-19, 50-51. 46 L. SÓLYMOS Ede, 1965. 198. skk. 47 TML Alisp. ir. 686/1889. (A földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter 18 139/VII. sz. leiratát az alispáni hivatal másolatban megküldte az 5 főszolgabírónak, és egyszeri hirdetményként közzé tétette a Szekszárd Vidéke és a Tolnamegyei Közlöny című lapokban.) 48 SINGHOFFER József-PEIJCSIK Imre, 1892. 141-143. 49 TML Alispáni ir. 686/1889. (1889. június 27-i, július 5-i és augusztus 18-i kísérő levelek fogalmazványai - Az alispán egyébként támogatta a halászok beadványait; hangsúlyozta: ,,a most kezdődő átmeneti időszakban" a megyében nagyban űzött halászat „jövedelmezőségének egyik" feltétele, hogy - „külső körülményektől nagy mérvben függő foglalkozás levén" - a halászok „szűk időhatárokra való tekintet nélkül" kihasználhassák a rendelkezésre álló erőket.)