Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szilágyi Miklós: A halászati tilalmak és a napi gyakorlat
vélték elkerülhetőnek az eltérő szabályozás kellemetlen következményeit: a megújuló vitákat és a tilalmak kijátszásának lehetőségét. 19 Az eléggé körültekintő előkészítés ellenére állandó viták kereszttüzében álltak, „folyton megújuló és mindannyiszor erősen hangsúlyozott panaszoknak szolgáltak alapul" e szabályrendeletek. Ami a minisztériumot végülis - 1879-ben - arra kényszerítette, hogy javasolja a megyéknek: a halászati törvény életbeléptetéséig (amit egyébként csak a szomszédos országokkal való egyeztető tárgyalások hátráltattak) függesszék fel azok hatályát. 20 Mivel - ezek szerint - vajmi kevés hatása lehetett az ekkor megfogalmazott tilalmaknak, s a leglényegesebbek amúgy is beépültek a halászati törvénybe, célszerű lesz a fontosabb tilalmakat a törvényalkotás folyamatában - egyszersmind a tiltakozások folyamatában! - értékelnünk. 3. A minisztérium által adott „irányelveket" hűségesen követve minden megyei szabályrendelet általános tilalmi időt határozott meg, mintegy előlegezve az 1888-as halászati törvény leghevesebben támadott tilalmát. Az 1870-es években is - természetesen - ez váltotta ki a legtöbb tiltakozást, amint erre a minisztérium felfüggesztést javasló, fentebb idézett levele nagy nyomatékkal hivatkozik. 21 Az érdekeltek ellenállását valamelyest magyarázza - ezzel érvelt a minisztérium is -, hogy az általános tilalom időtartama, valamint kezdete és vége tekintetében elég jelentősek voltak az eltérések a megyék között, s még egyazon szabályrendelet készítői között sem lehetett túl nagy egyetértés. Több megye feltűnően nagy „rátartással", az ivás tényleges időtartamát jelentősen meghaladó hosszúságúra szabta meg a tilalmi időt. Arad és Szepes megyében lazacra és pisztrángra szeptember 15.november 15. között, más halakra március 15.-július 15. között tilos volt halászni. Békésben a többszörösen javítgatott tervezetben előbb március 15.-július 15., majd április i.-július i., végül május 1.-szeptember 1. szerepelt határnapként. 22 Leggyakoribb az április i-től július i-ig tartó - tehát három hónapos - tilalom (pl. Tolna, Fejér, Heves, Baranya megyében és Szcged-Csongrád-Csanád-Torontál-Bács-Bodrog közös szabályrendeletében) ; ahol ennél lényegesen rövidebbre szabták (az első tervezetben) az általános tilalom időtartamát (Bács-Bodrogban pl. május i-től június 15-ig), ott is erre korrigálták. 23 A halászok azonban nemcsak - és elsősorban nem - azért vitatták az ívó halakat védő általános tilalmi időt, mert azt túl hosszúnak találták: indokoltságát, a cél - a halvédelem - ezúton való elérhetőségét általában is kétségbe vonták. A tolnai halászok pl. végzetesen tragikus hatásúnak - 65 családapa és 325 családtag elkerülhetetlen éhezése okozójának, a halászokat koldusbotra juttatónak - emlegették esedezésükben a három hónapos tilalmat. 24 A szegediek pedig már a tervezet ellen egyetemlegesen tiltakoztak, megtagadták annak aláírását az egyeztető érte19 CsML i. sz. Szeged lt. 1417/1873. - Vö.: SÓLYMOS Ede, 1969. 49. skk. 20 TML Alispáni ir. (Szabályrendeletek) 1923/1872. (Az 1879. április i-én kelt 3906. sz. körrendelet) - A szabályrendeletek felfüggesztéséről 1. SÓLYMOS Ede, 1965. 28. 21 TML Alispáni ir. (Szabályrendeletek) 1923/1872. - A minisztérium levele azt is tartalmazza, hogy ha akadályba ütköznék a felfüggesztés, ,,az ívási tilalmi időszak már ezen idényre is mindenesetre April i töl Június i-ig lesz kiszabandó". Vagyis folyamatosan érvényesült az egységesítésre való törekvés. 22 BML Békés vm. közgy. ir. 600/1872. (Szepes m.) ; 25/1873. (Békés m.) ; 13/1874. (Arad m. - és Békés megyének a minisztérium figyelmeztetésére korrigált újabb szabályrendelete, melyben ismét az április i-től július i-ig tartó tilalom szerepel.) 23 BML Békés vm. közgy. ir. 13/1874. (Heves m.) ; CsML 1. sz. Szeged lt. 1417/1873. (Baranya m., Bécs-Bodrog m. és a közös); TML Alisp. ir. (Szabályrendeletek) 1923/1872. (Baranya m., Tolna m., Fejér m.) 24 SÓLYMOS Ede, 1965. 28-29.