Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához
mindaddig, amíg integráló szerepét nem veszítette el, az új jelenségek legtöbbször a közösség tagjai által nem is érzékelve úgy asszimilálódnak, hogy „idegen", kívülálló jellegük nem érzéklődik. Ezek azonban mind olyan vonások, amelyek befogadhatóak, tehát szellemük nem idegen attól az értékrendtől, mely ezeket befogadja. Az értékrend modellje Lehet-e egy ilyen modellt felállítani a már felbomlóban levő vagy már felbomlott faluban? Hiszen ezt a modellt valójában az öregek és a középkorúak, esetleg fiatalabbak, de semmiképpen a legfiatalabbak kommentárjai, véleménye stb. alapján állítanók fel. Ez tehát semmiképpen sem a jövendő falu. A jövendő falu tagjai már most ingáznak, sőt gyakran, ha családalapításra kerül sor, a közeli kisvárosokban: Nyárádszeredán, Erdőszentgyörgyön, Szovátán vagy éppen Marosvásárhelyen helyezkednek el, vásárolnak öröklakást. Ennek ellenére indokolt a modell felállítása, több okból is: a) A néprajzkutatás az elmúlt több mint két évszázados létezése során el volt foglalva a részvizsgálatokkal. A népi valóság egyes jelenségszféráit egymástól elkülönítve vizsgálta; így most ezek összefüggése, a szellemi háttér, az értékrend vizsgálata valamiképpen régi adósság törlesztésévé válik. b) Más, ennél sokkal fontosabb indokunk is van: a legfiatalabbak, sőt az elszármazottak szemünk láttára keletkező „új hagyományai", anélkül, hogy ezt észrevennék vagy tudatosítanák, a régiek mintájára keletkeznek és működnek. Ez valójában törvényszerűség: minden új, még a régit szélsőségesen megtagadó is, csak a már ismert „mintából" (IMREH István) indulhat ki. 20 Utaljunk itt csupán arra, hogy új szokásaik, például az iskolai bankett vagy a születésnap megünneplése alkalmából a régi családi ünnepek hagyományait követik étkezésben, köszöntőkben, meghívásokban stb. A régi keresztelők többnyire „szárazak" voltak, ma a keresztelőt a régi lakodalmak mintájára ünneplik. A családi ünnepek ma is a rokonságkomaság ápolását szolgálják, új bennük csak az ajándékok és az étkezések-ivások bősége. Mindez arra utal, hogy a régi, szétrombolt nagycsalád és a rokonsági kapcsolatok helyében új rokonsági rendszerek vannak kialakulóban. Ezekben tehát nemcsak a vagyoni állapot fitogtatását kell meglátnunk, hanem azt az új, ösztönös védekezési mechanizmust is, amely a kisebbségi helyzetben a kirekesztettséget kompenzálja, egyben egy közösség erkölcsi tartását, biztonságérzetét van hivatva megtartani. Az újban tehát munkál a régi, amelynek törvényeit még nem is ismerjük. c) Végül és nem utolsó sorban csakis e modellek felállítása segít minket tovább azon az úton, amely a faluból elszármazott új szórványhelyzetben megvizsgálhatja az egyéneket és az új közösségeket. Ma már mindinkább kimutatható, hogy a kisebb városokban letelepültek egymás mellé igyekszenek kerülni. így például a Szolokmáról Makfalvára települtek külön szolokmai utcát alkottak. Nyárádszeredában arra törekszenek, hogy egymás közelében legyenek. Az is kimutatható, hogy az egyes falvak lakosai lehetőleg ugyanabban a helységben és ugyanazon a munkahelyen keresnek állást, és a munkában és a munkán kívül is tartják a rokoni, baráti kapcsolatot. A faluról elszakadt új városiak, még akkor is, ha tömbházban laknak, tehát a szórványhelyzetnek egy új változatába kerülnek, nem veszítik el a faluhoz való vonzódásukat. Jól tudjuk, hogy ünnepeiket mindig „otthon", a falujukban tartják meg. Gyermekeiket otthon keresztelik, hazaviszik konfirmálni, nem beszélve 20 IMREH István: Hagyományismeret és önismeret. In: TETT. (A Hét melléklete) 1980, 16 sz. 57.
