Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
T. Bereczki Ibolya: A hal szerepe a tiszazugi falvak életében
gadhatjuk el kritika nélkül, az mégis nyilvánvaló: századunkban az alföldi konyhának már nem volt főétele a hal. Történeti adataink jól szemléltették, hogy mekkora szerepet töltöttek be a halételek egykor a böjti táplálkozásban. A ma élő hagyományban ez már csak töredékesen található meg. Szolnok megye Néprajzi Atlaszában külön kérdéscsoport vizsgálja a nagypénteki étrendet. Az Atlasz szerint századunkban Szolnok megye egyetlen településén sem volt általános a nagypénteki főétkezésen a hal. A Tiszazugban és két Tisza menti községben is csupán egy étel, a balkrumpli-leves mutat valamikori szerepére. 4 ' Szórványosan azért megfigyelhető a nagypénteki halfogyasztás, katolikusoknál: „Általába nagypinteken szoktunk halat enni, hogy akkor mindig, no, most bojt van. Akkor hozzál halat, karácsonykor is, akkor is mindig halat szoktam főzni, halászlét, és akkor meg is alszik halkocsonyának. Nagypinteken, akkor is csak halászlét főzök tiszta vízzel, nem zsírral." (Cibakháza) Csépán a nagypénteki halevés sajátos vízhasználati formával párosult: „Még valamikor volt a Tisza, és akkor meghúzták a Tiszát a halászok. És akkor akinek beleesett így a födje, a Tiszával gyütt (a partjára ment véggel a földdarab), akkor az kapott halat nagypénteken. Valami régesrégen, még kislány voltam, kaptunk halat, és akkor azt megcsináltuk, megfőztük. Máskor sose nem, csak akkor. Azoknak adtak, akiknek volt födjük, a Tiszára járt. Halászlének főztük, zsír nélkül." (Csépa) Karácsonyi böjti halfogyasztás és hiedelem összekapcsolódására UJVÁRY Zoltán idéz adatot a tiszazugi falvakkal szomszédos településről, Tiszakécskéről: „Karácsony este hagyományosan halat készítenek vacsorára. A hal pikkelyét kendőbe csavarva az ágypárna alá helyezik. Az a hiedelem, hogy ilyen módon szerencsét idéznek elő, a következő évben sok pénzük lesz." 46 Halértékesítés Míg a középkorban vidékünkről a hal jórészt szolgáltatás, adó részeként került el messzi vidékekre, az újkor halászatára egyre inkább az árutermelés vált jellemzővé. A hal értékesítésének legmegfelelőbb alkalma a nagyobb városok piaca, vására volt. 47 SZILÁGYI Miklós Kunszentmárton XVIII. századi halászatáról írt tanulmányában több olyan tanácsi rendelkezést idéz, melyek a lakosság hallal való ellátását szolgálták. Részlet egy nem helyi halászokkal 1781. júl. 21-én kötött szerződésből: „Pintekre, Szombatra és más böjti napokra amely heten Vizünköt halásszák, az piatzra hozni (halat) köteleztettnek." SZILÁGYI Miklós szerint ha a helyi piacon történő eladásra kötelezik a halászokat, ez azt jelenti, hogy e mögött szélesebb körű értékesítés lehetősége is meghúzódik: távolabbi városok piacaira is szállíthatták a zsákmányt. 48 Következő adataink ezt bizonyítják. MAJOR Bálint leírja, hogy a „kocsis emberek fuvarba hordták, lajtokba az eleven halat, téli idő45 SZMNA, 1974. I. i. 319. 46 UJVÁRY Zoltán, 1969. 172. 47 Szolnokon a XVIII. század második felében a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a városi tanács kötelezte a halászokat a lakosságnak kellő mennyiség hallal való ellátására, megszabta a különféle halfajok piaci árát és ellenőrizte a halpiacot. BOTÁR Imre, 1941. 66. 48 SZILÁGYI Miklós, 1974. 144.